Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén

él pofáját levékonyitották/ a kováccsal s csak azután nyeleitek be. A nyél hossza l.lo-1.2o a volt általában, gyertyán, kőris vagy ekácfából. Amikor a hakkot olyan mélyen bevágják, hogy fürészeléskor a fürészre nem fog ráülni a fa: a hakk alsó szintjéTel egy magasságban az ellenkező oldalon befűrészelik. A döntésnél u.n. hasasfürészt használnak. Vannak különböző nagyságú fűrészek, közülük a döntéshez leggyakrabban használják az 1.4o-1.5o m hosszúságút. Fogazata az általánosan ismert csipkefogazat: Van egy ujabb, ikerfogazatu fűrészünk, amely állítólag termelékenyebb. Amërikaji firísz-nek mondják, - talán azért, hogy onnan ered. Fogazata a következő formájú: A fogak ugy Tannak kihajtogatTa, hogy a csapás kb. 2 1/2 - 3 szorosa legyen a fürészlemez Tas tags ágának. Különösen fontos ez a félig-nyera Tagy éppen nyers fánál, amelyik sokkal rugalmasabb, mint a száraz és hajlékonyságánál fogTa igen gyakran ráül a fürészre. Téli fagyban még más hátránya is Tan a nyersfának: ha nagyon fagyos, a fürész csak ugy ugrál rajta, nehezen harap bele s utána is igen nehezen halad befele. Ilyenkor egy marék forró hamut tömködnek a csapásba, zsarátnokokkal felmelegitik a tájékát s egy darabon nehézség nélkül halad a fürész előre, mig ugyanez újra meg nem ismétlődik. Gyakran megesik ilyenkor, hogy a kiolTadt fa fürészporja rátapad a fürészre, ami szintén erősen hátráltatja a munkát. Nyers, - különösen puha fánál, ha az nedres, még nyáron is előfordul ez az akadály, amin úgy segítenek, hogy a fürész lapját bekenik fáradt-olajjal

, hájdarabbal Tagy szalonnabőrkével.