Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén

szét la Tollon átvetve hordták, i fejsze nyakára kötötték a madzag egyik végét, másikat pedig a nyél végén belül másfél vagy két arasszal, s ugy vetették nyakba.Erre szükség ls volt, hogy menet közben ne kelljen tartani a szerszámot, részben hogy kezük szabadon legyen, másrészt azért, hogy ne fázzon. Kesztyűt nea hordtak: "... nëm vétünk mink ujan kínyessek!" Felül erős posztókabátot viseltek, a nándllt

. Ha csak oldalt, alul volt rajta zseb, az asszonyok elöl ferdén kivágták, varrtak bele zsebet, amibe jő mélyen beledughatták kezüket. A menetközben is állandóan zsebben tartott kéz sajátságos jelleget kölcsönzött járásuknak s determinálta a gyorsaságot is. Ha látták, hogy valaki kezét lóbálva sietett, azt mondták rá, hogy éhes. - telhetetlen. Régen nem cigarettáztak: pipáztak vagy bagóztak. Indulás előtt s pipázó rátöaött a rövidszárú Fehérvári- vagy Mlska-plpára

. /a cseréppipák felső szélét vékony, kb. 1- 1 1/2 cm szélességű rézlemez szegélyezte, amelyre rá volt préselve a Fehérvári-pipa vagy Ml a ka-pipa márka-név/, s szívhatta, amig a dohány tartott benne, anélkül, hogy fogai között egyszer is megigazitotte volna. Elengedhetetlen volt mindegyiknél a tarisznya, amiben az ebédre való hideg ételt vitte magával s a szerszám rendbehozására és karbantartására szolgáló eszközöket. Ebben vitték még a kis facsutorát vagy kulacsot is, melyben egéss napi italuk volt. Tűzrakás: Megérkezéskor legelső dolguk volt a tűzrakás. Minden csoportnak, bandának külön volt tüze, ami nélkül erdei favágó nem lehet el egéBZ napi munkája alatt.A tűzgyújtásnál idővel kialakultak a szerepek, aszerint, hogy ki bizonyult legügyesebb tüzrakónak. Rendszerint mindig az előző napi hamura rakták a száraz fenyőkérget, a sikárfü kemény szárát, amelynek erőaebb a tüze, mint a rozsszalmáé. Fölibe álogatták fel kupszerüen a kiszikkadt ágdarabokat s alatta meggyújtották a gazt. Ujabban kis darab papirt tömnek be a kúpba s azt lobbantják lángra, régebben azonban papirt nem szoktak használni. Helyette vékonyra hasogatott fenyőpálcikákat alkalmaztak, amit otthon este a gyerekek vagy az asszony hasogatott, s ami reggelig a kemence tetején vagy a peremén száradt. Reggel az ember zsebredugta s az erdőn egy szál kénes gyufával meggyújthatta* csak végig húzták a fürészlapon vagy a fejsze p_ofáján s már égett is a gyantás fenyőpálcika. A döntés iránya

: A két fürészes legelőször is kinézte

, hogy hogyan áll a fa;