Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén
megbeszélték a döntés irányát. Nagyon fontos volt, hogy jó dőlési irányt Tegyen a fa, mert ha fennakadt a szomszédos lombok ágaiban, nem dőlt ki: annyit vesződtek Tele, hogy másik két fát ia kiTághattak Tolna az alatt az idő alatt. Szerencséjük volt, ha egy gyelè's fán akadt meg, mert rögtön nekiláttak annak s s két fa együtt zuhant le. Hakkolás : Hogy biztosan a kiválasztott irányba dőljön a fa, először be kellett hakkolni . Mind szavunk, mind pedig a vele jelölt müvelet viasB sanyuinak a finnugor-kori erdőzónában való élésünk korára, amint azt elfogadhatóan megvilágította Horváth Károly. 11 A csernyei nép szóhasználatában a ,hakk« a fábavágott léket, mélyedést is jelenti, meg az onnan kivágott forgácsot is. 1 ** Vékonyabb törzsű és egyenes állású fánál elég volt, ha egy fejszével hakkoltak: - viszonylag nem sok fejszeosapás után mëgrogy- gyant , megpattant a fa s az ellenkező oldalon már lehetett is fürészelni. Ha vastag, öreg, terebélyes lombkoronáju és nem a kívánt irányba lógó volt a törzs, akkor mindketten nekiláttak: egyik balkézre, másik jobbkézre. Szembeálltak egymással s a két fejszeosapás között 5-6 cm-es hézagot hagytak, amit néhány fejszecsapéssal a hakkolás végén kivágtak onnan. A rövidélü fejszével való hakkolásnál kb. a fejsze élének a 3-4 szeres hosszúságán vágták be a fát, hosszúélü fejszével 2-3 szoros hosszúságon. A kéz járása sajátságos: Mindegyik favágó a fa felőli kezével markolja meg a fejszenyél végét, ahol a kéz mozdulatlanul szoritja a nyelet. A fához viszonyított külső kéz pedig állandóan mozgásban van. Ahogy a fejsze a magasba emelkedik, a külső kéz csúszó mozdulattal felszalad a fejszenyél feléig s amikor a fejsze a felső holtponton van, belső kézzel a favágó egy erélyes rántást ad a fejszének, ugyanakkor a külső, fent lévő kézzel egyet lök rajta, miközben a kéz gyors, csúszó mozgást végezve, állandóan irányban tartja a fejszét - ezzel céloz, - s a becsapódás pillanatában a két ököl szorosan egymás mellé zárkózik a nyél végén. Közben a favágó derekával erős kilengéseket végez a külső oldal felé. Mindig amelyik kézre dolgoznak, - az ellentétes lábat feszítik előre terpeszállásba. /Más lesz a testmozgás és testállás a sulykolásnál, amit a maga helyén fogok leírni./ A hakkolásnál váltott vágásokkal dolgoznak s egy bizonyos fokú ritmus jellemzi a munkájukat: amikor az egyik fejsze éppen lecsapódik, a másik akkor van a felső holtponton. Egyik vágás felülről lefele behasítja a fát, a másik vágás oldalról befele irányul s levágja az előző
