Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén

Ezeken a napokon csak a vágók jöttek össze, hogy flrfazénkint kivegyék pagonyukat. Egy fürészhez két vagy három fö tartozott. A fürész árnyalati mellé kjeién test is kapott: jelentette az egy fűrésszel dolgozó kis csoportot is. Figyelemre méltó, hogy középkori bárdalja

^ kifejezésünkben az erdő-egységet jelentő szerszámnév hogyan megy át idővel a munkacsoportot jelentő szerszámnévbe - egy fürész

, - sőt ujabban a szintén munkáscsoportot jelentő motor-ba, /t.i. ahol motorfürésszel dolgoznak/. Ma, amikor a szerszám beszerzése nem probléma: 1 fürész 25-3o ftba kerül, - a csoport tagjai egymás között teljesen egyenlően osztoznak a béren. Id. Hegyi Is:vén azonban még jól emlékezik rá, hogy régente a fürész tulajdonosa a csoport tagjaitól bizonyos meghatározott számú húszast

, krajcárt kapott a fűrész kopásáért. Ezen kivül a fennmaradó ágbatarákat is, amelyek az egymás közötti osztás litis maradtak, a fürész tulajdonosa kapta.Ahogy elmondta: ez a bérezéskülönbözés régebben, - s mult században, - még határozottabb jellegű volt. A motorfürészeseknél ma legtöbbet kap a közösből a motorkezelő, valamivel kevesebbet a fürészesek,végül a kézifürészesek és fejszések. Ez mindig esetenként, egymásközötti megállapodás utján történik. Az erdész minden egyes huzás-nál két pagonyt adott ki. Az osztásnál könnyű felismernünk régi nyilas osztásunk emlékét.** Két szál gyufát vagy két kis gazszárat fogott az ujjai közé: egy fejeset és egy fejnélkülit, illetve csomós vagy csomótlan fűszálat. Mindegyiknél megjelölte, melyik pagonyt jelenti. Két csoport Aét fürész/ vezetője odament s az egyik húzott. Hogy melyik húzzon, abban egymás között ők maguk egyeztek meg zokszó nélkül, mert "mindëggyikbe elehet fáronnyi!" Aki amit húzott, az ahhoz tartozó pagony lett az övé, a másik maradt a nemhúzónak. Ekkor tehát az első osztásnál nem volt semmi suskus

, semmi fifika /huncutság/. Ha valakinek a pagonyában nem volt jó fa

, igyekezett minél hamarabb elvégezni a szálalást, ritkítást s vállalhatott újat. Itt már érvényesíthette egyéni leleményességét, itt már lehetett kenni

, néha maga az erdész mondotta meg, melyik a legjobb parcella. Tarvágásnál nem érvényesültek ilyen szempontok, mert ott egyaránt kidőlt a tetszetős fa is, ugy mint a többi.A pagonyok nagysága 1/2 holdtól 3/4 holdas darabokig terjedt. Jelölés: A döntésre szánt fákat megjelölték vagy fejszével vagy festékkel. Régebben általában baltával, ma inkább festékkel. Az erdész maga mellé vett reggel egy félkonvenciós béresgyereket vagy máa erdőn te-