Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén

kergő embert, - mindig jártak az erdáazházakhoz olyanok, akiknek odahaza nem volt állandó munkájuk, - ez volt a baltáa

, aki a nála lévő baltával kb. mellmagasságban tenyérnyi darabon lefaragta a fa kérgét a fehérig

. Ma ugyanez egy más módon történik: Két rossz köcsögnek madzagból vagy drótból fület készítenek, mindegyikbe különböző színű festéket kevernek s bele valamilyen vaddisznósörtéből vagy lósörényből készült peazlit csinálnak. Az erdész rámutat a fára s a föstő pemzlijével egy kb. lo-15 cm hosszú hosszanti csíkot ház a fára, ugyancsak mellmagasságban. Egy pagonyon belül ugyanazzal a színnel, vörös, fehér, sárga vagy kék, - jelölik a fákat. A szomszédos pagony öBszes kivágandó fáját már más színnel jelölik. A két pagony közötti megyefákot duplán színezik: az alsó, szélesebb sáv lehetőleg világosabb színű;, mig a közepére bízott keskenyebb csík sötétebb festékkel van húzva. Munkanap : Az ölfavágók vagy röviden favágók mindig látástól vakulásig dolgoztak. Ehhez igazodott reggeli ébredésük s esti lefekvésük is. "Mikor a kokasok nagyon kukuríkutak, akkor kltünk fő, mer akkor má tuttuk, hogy virrad".9 Ha valakinek még állatai is voltak, korábban kelt, ellátta őket az istállóban. Itatás, fejés ilyenkor az asszony dolga volt, aki azalatt, mig férje az állatok körül forgott - fölöstökömöt készített. A reggeli étkezés mindig kiadós volt, mert utánna délig nem ettek az emberek. Rendszerint renbe sült krumpli volt kenyérrel és füstölt disznóhússal vagy disznó - esetleg baromfi - liba, kacsa - zsirral. Az útra melegítőnek pipitér-vagy hársfateát ittak. - Volt egy másik szint is, amelynél nem egy favágó "éjárt szegíny télen át az erdőre, hogy csak kömímmagos levest früstökötl"

10 Az indulásnál mindig a legtávolabb lakó szólt be az utbaesőhöz. Ha ketten dolgoztak csak együtt: mindkettő vitte fürószét-fej szájét. Ha hárman álltak össze: kettő vitt fürészt is, fejszét is, a harmadik csak fejszét. A fürész hordására külön szerszám szolgált, - a firísztartó vagy firiszhordó

. Ez egy karvastagságú, a fürész hasá hoz igazodó, enyhén iveit fa, melybe a homorú oldalon egy kb. 1 cm szélességű, 2 1/2 - 3 cm mélységű csatorna van vájva.Hossza 0.9-1.0 m. Ebbe a kis vályúba helyezik bele a fürészt, fogazott hasával. Melléje teszik élével a fejszét, amelynek nyelét a fürészhez a tartó madzaggarí vagy dróttal szorítják oda, hogy nè' letyëggyën

, ki ne csússzon. A fürészhordó két végétől befele 5-6 cm-nyire át van lyukasztva oldal-