Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén
inak pontos határait. Hozzávetőlegesen kiszámították a kitermelhető famennyiséget nemek szerint s ehhez és az értékesítés lehetőségeihez becsülték fel a terület nagyságát, ahol a fakitermelést végeztetni szándékozták. Ezalatt az idő alatt lezajlott a szarvaabőgés is, /amikor szintén tilos volt az erdőn való mindenféle csatangolás/ s kezdődhetett a favágás. Pagonyoaztáa : A falu szegényebb népe már felkészült erre. Hogy biztosak legyenek a dolgukban - néhányan már jó előre felmentek egyik vagy másik erdészhez, hogy bejelentsék favágási szándékukat. Ilyenkor nem sajnáltak aegréckéroznyl egy üveg bort vagy pálinkát - "egy kis nyakolajt", hogy Jóelőre számba vegye őket a pagonyosztő erdész. Voltak más községbeli Jelentkezők is, akik a Bakony északkeleti nyúlványán túli fátlan mezőföldi vidékről jöttek, hogy évi tüzelőjüket biztosítsák. A fátlan Iszka-hegy csupasz oldalaival, köves mezőivel a környék lakossága faszükségletének a fedezése szempontjából szóba sem jöhetett, s ma sem jobb a helyzet. Itt-ott maradtak csak rajta kisebb folterdők, amelyek a vízmosásokban, keskeny völgyszorosokban húzódnak meg. Ezért volt az, hogy ölfavágáskor nemcsak csernyei, isztiméri lakosok termelték ki a fát, hanem Iszkaszentgyörgy, Moha, Csór, Nádasladány községek is ideszorultakí sőt nemegyszer a 25-3o km távolságra lévő székesfehérváriak is. Amikor az erdészet kitűzte a pagonyosztás napját: előtte 1-2 nappal kidoboltatták a faluban. A megadott napon korán reggel oszszeálltak a párok s megindultak arra az erdőrészre, ahol meg akarták ejteni az osztást s ahol a favágásnak is történnie kellett. Már útközben figyelték,kik jönnek a régiek közül, kik az ujak? Mindenki a saját társával vagy társaival ment, akikkel együtt fog dolgozni egy télen át. Ha volt valakinek haragosa, ilyenkor kibékültek, mert sosem tudták, hogy ki marad ott közülük halva, kit csap agyon a fa, kinek a lábát töri el, vagy kinek a szemét vágja ki az esés közben letöredező s szanaszét csapkodó faág. Mem volt határozott programmja ennek az őszi kivonulásnak, de kétségtelenül érzett valamilyen ünnepélyesség, szertartásosság az emberek viselkedésén, az egész hangulaton. Itt találkoztak a más falubeliekkel is, akikkel előző évben együtt dolgoztak s nem egy jő ismeretség született igy az erdőn, amiből néha baráti viszony fejlődött ki. Megesett, hogy közülök valakit éppen jóbarátja faluján vitt át ügyes-bajos dolga s ilyenkor nem mulasztotta el, hogy meg ne látogassa.
