Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén

inak pontos határait. Hozzávetőlegesen kiszámították a kitermelhető famennyiséget nemek szerint s ehhez és az értékesítés lehetőségeihez becsülték fel a terület nagyságát, ahol a fakitermelést végeztetni szándékozták. Ezalatt az idő alatt lezajlott a szarvaabőgés is, /ami­kor szintén tilos volt az erdőn való mindenféle csatangolás/ s kezdőd­hetett a favágás. Pagonyoaztáa : A falu szegényebb népe már felkészült erre. Hogy biztosak le­gyenek a dolgukban - néhányan már jó előre felmentek egyik vagy másik erdészhez, hogy bejelentsék favágási szándékukat. Ilyenkor nem sajnál­tak aegréckéroznyl egy üveg bort vagy pálinkát - "egy kis nyakolajt", hogy Jóelőre számba vegye őket a pagonyosztő erdész. Voltak más köz­ségbeli Jelentkezők is, akik a Bakony északkeleti nyúlványán túli fát­lan mezőföldi vidékről jöttek, hogy évi tüzelőjüket biztosítsák. A fátlan Iszka-hegy csupasz oldalaival, köves mezőivel a környék lakos­sága faszükségletének a fedezése szempontjából szóba sem jöhetett, s ma sem jobb a helyzet. Itt-ott maradtak csak rajta kisebb folterdők, amelyek a vízmosásokban, keskeny völgyszorosokban húzódnak meg. Ezért volt az, hogy ölfavágáskor nemcsak csernyei, isztiméri lakosok termel­ték ki a fát, hanem Iszkaszentgyörgy, Moha, Csór, Nádasladány községek is ideszorultakí sőt nemegyszer a 25-3o km távolságra lévő székesfe­hérváriak is. Amikor az erdészet kitűzte a pagonyosztás napját: előtte 1-2 nappal kidoboltatták a faluban. A megadott napon korán reggel osz­szeálltak a párok s megindultak arra az erdőrészre, ahol meg akarták ejteni az osztást s ahol a favágásnak is történnie kellett. Már útközben figyelték,kik jönnek a régiek közül, kik az ujak? Mindenki a saját társával vagy társaival ment, akikkel együtt fog dol­gozni egy télen át. Ha volt valakinek haragosa, ilyenkor kibékültek, mert sosem tudták, hogy ki marad ott közülük halva, kit csap agyon a fa, kinek a lábát töri el, vagy kinek a szemét vágja ki az esés közben letöredező s szanaszét csapkodó faág. Mem volt határozott programmja ennek az őszi kivonulásnak, de kétségtelenül érzett valamilyen ünnepé­lyesség, szertartásosság az emberek viselkedésén, az egész hangulaton. Itt találkoztak a más falubeliekkel is, akikkel előző évben együtt dolgoztak s nem egy jő ismeretség született igy az erdőn, amiből néha baráti viszony fejlődött ki. Megesett, hogy közülök valakit éppen jó­barátja faluján vitt át ügyes-bajos dolga s ilyenkor nem mulasztotta el, hogy meg ne látogassa.

Next

/
Thumbnails
Contents