Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén

kor természetesen nem kellett még külön robotba is Járni. Ezt a módot olyankor alkalmazták, amikor a cselédségnek adták ki a konvencióba járó famennyiséget. Az erdész felbecsülte, hogy a szedett határban /fahatárban/ mennyi ürméter fa lehet /"...ëgy-ëgy határba 5-6 ürméter fát lehetett kiszënnyi ölfánok" - állította Kozma Mihály adatközlóm/, s annak megfelelően kapott a cselédség némi ráadással szárazfát méterfa helyett. "Hajagos-pusztán szabad tüzelísük vót a cselédeknek, de ha méternek való fát vittek haza, azér nőm dicsfrtík mëg üket! Vastag tűzifát csak lopva vihettek haza. Ha az erdőn meglátto az erdísz, még lë tetette velük, de ha má a favágittón vót, akkor má nëm szótak nekik" mondotta a már emiitett Kozma Mihály, aki még fékonvenciós volt Hajagosban. De szedettek igy szárazfát, csökfát, tuskőt a mészégetéshez is, amikor saját embereikkel vágatták fel tüzelőnek saját mészkemencéik fűtésére. Az egészségesebbjéből szenet égettettek a maguk szükségletének fedezésére vagy más kereslet kielégítésére. Az ölfát lehetőleg mindig eredeti állapotban, értékének megfelelő áron igyekezett értékesíteni az uradalom. A fakitermelés mindig ősszel kezdődött, "amikor a fanok elát a leve". - "Május elsejitu az erdőbe fátvágnyi nëm lehetett egísz novemberig, mígcsak lë nëm hullott a falevél. Ujan osztá nëm vót!"^ Ez a megkötöttség természetesen nem vonatkozik a szárazfa, hulladékfa, ágszedésre, amelyeknél semmiféle szerszámot nem volt szabad használni, csupán kézzel összegyűjteni a tüzelőt. Általában fejszével, baltával vagy fürésszel nyár idején még be sem volt szabad lépni az erdő területére! Báles Pál adatközlőm szerint "Még a vadgyümőcsök szëdîse së vót megengedve sohasë, mëg a gombája së. Azér nëm, mer a vadak mikor fajoztak /ellettek/, azokat nem vót szabad háborgatnyi. De mikor ez az idejük emut, má"az erdfszëk, kerüllők nëm is igen vigyászták az erdőt, nëm vëttfk szigorúján, ha valakit láttok, hogy gombát vagy gyümőcsöt szed". Valóban,ezek a koranyári hónapok voltak az erdőn a csend és nyugalom ideje. Nem csattogott a fejsze, nem sírt a fürész: az erdő élte a maga befelé fordult életét. ősszel azonban, mikor éjszakánként megjelentek az első derek, amikor kezdett sárgulni, vörösödni,majd rozsdabarnává válni a falevél; az erdőn is megkezdették a fakitermelés előmunkálatait. Az erdészet beosztottjai bejárták az erdőt, megjelöltek minden fát, amely szálaláskor kivágásra kerül; kijelölték a ritkítások és tarvágások pagonya-