Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
lo helyeket bújják".^ 0 Igen veszélyessé válik az égetés, ha a réttel érintkező láp is tüzet fog. Ennek tüze a föld alá húzódik, ahol hosszú ideig - néha egy évig is - ég. A föld felszíne alatt húzódó kotuban felmérhetetlen veszélyt jelent az arra közlekedők számára. Szekerestől is beleszakadtak már ilyen lápi tűzbe, ha az nagyon vékonyra égette maga felett a földfelszint. A tüz iránvát nem lehet sohasem tudni, az 3l néha még a vetés alá is halad. J A dévaványai öregek emlegetik, hogy még ezelőtt 3o-4o évvel is ügyelni kellett a határ északi - egykor lápos - részén, ha tüzet akartak gyújtani; délbe egy odavalósi ember jelölte meg a helyet, ahol főzni lehetett. Gyékényt is égettek a termés megjavítására; főleg az uradalom.^ 2 Az utóbbi időben a rétégetés gyakorlata megismétlődött, de inkább csak a kutatott terület északi részén, Ványán és a tőle északra fekvő helységekben. Endrődön pl. már sohasem égették a réteket az emlékezet szerint; az endrődi gazdák azt tartják, hogy ez kártékony is, mert kiégeti a fü gyökerét. Azt mondják,hogy erre ugy sincs szükség, mert a fü nyáron kiég magától. Kaszálás előtt többször előfordul, hogy nagy zivatarok esetén a villám lecsap és meggyújtja a kaszáló füvét. De ez nagy kárt nem tesz, mert ilyenkor nedves a fü annyira, hogy nem fog tüzet, csak ott, ahol nagyon ki van kopva. Komoly tűzkárokat okoz a gondatlanság is: rendszerint ebédfőző pusztai emberek gondatlanságából eredő tűzkárokról lehet hallani. A rétégetés gyakorlatának jogosultságát legjobban azok az adatok mutatják, melyeket növényföldrajzilag, a kaszáló térszini formáját, kiterjedését és használatát tekintve a tárgyalt tájjal egyező területről vettük. Az ázsiai szteppéken a rétégetés gyakorlata általános. A kara-kirgizek a hirtelen beköszönő tavaszon a friss takarmány biztosítására égetik a rétet, mert az előző évről visszamaradó fonnyadó fü akadályozza a friss fü növését. Akkor gyújtják meg, mikor a tövén még hő van, igy még azt is elolvasztja a tüz egyúttal. Ilyenmódon hatalmas csikókat égetnek ki a mezőből.Az ázsiai nomádokról Pallas lépten, nyomon közli és megjegyzi, hogy nemcsak a nomádok élnek vele, hanem magok az oroszok is.5 ^ Manninen a mezők egyedüli javitó eljárásaként ismeri Észtországban.^ Azonos természeti és gazdasági feltételek mellett a rétégetés ténye kézenfekvő, különösen a felhozott párhuzamok példáiban egyszerű az égetés, itt a legkevesebb a veszély a gyulladásos kártételekre. A kutatott terület legnagyobb részén, ahol a legelő és a ka-