Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
határozta aeg mindig, hogy hol lehet majd uj kocsiutat Tágul. A Tanyai határ régi kaszáiéit helyenként TÍZ Tálasstotta el egymástól, egyes kaszálóderabok kiaebb, nagyobb szigetek Toltak. Az ilyen Tizeket használták halászatra is, a szegények meg nadályt fogtak benne. Mindezek közben erősen rongálták a kaszáló füvét. A közaóg figyelme ezekre la kiterjedt és megtiltotta, hogy "Sem a Baitsében, sem Besnyőben sem egyéb osztott kaszálókban sem hálóval sem tapogatóval halászni nem szabad." 1 ^ Világosan matatják ezek a rendelkezések, hogy e tiltás ugyanazért történik, mint az előző esetekben. Az ilyen kaszálódarabok némelyikére csak hajóval lehetett bemenni; a rendelkezések a hajóTal Taló kikötést is tiltják. 18 Szénamunka előtt a csőszök arra is vigyáztak, hogy senki ne legeltesse a kijelölt kaszálót, még rövid időre sem. ' Az 1884-as ványai Hirdetési Jegyzőkönyvek szerint több gazda - arra számítva -, hogy majd olcsón fogja az utak és más szántóföldek mellett a jószágát kitartani - nem adja azokat a pásztor kezére. Az elöljáróság kényszeríti ezeket a gazdákat, "Kik a vetett földek és kazlak közelében marháikat apró csordákban legeltetik", hogy jószágukat a csordára adják, és ezzel az "élőskődések és vetés és kazlak alantas legeltetése mihamarabb megszűnjön." "A rendelkezés ellen továbbra la vétők a kár ötszörösének a megfizetésével lesznek megbüntetve". 20 A legeltetés akadályozása már kora tavasszal megkezdődött. A juhokkal egész télen járatják a vetések mellett a kaszálók mentét is. 1844 május 3-án tiltják le véglegesen Dévaványán a juhosgazdákat a kaszálók legeltetéséről. 21 A kaszálócsőszöknek és segéd-hadnagyoknak elég dolgot adhatott a rendkivül nagyszáma juhnyájak távoltartéss a kaszálótól. A juhosgazdák ekkor kényszerültek leginkább jószáguk takarmányozására, amit természetesen nem vettek szívesen mindaddig, mig a kitartásnak más lehetőségei is megvoltak. Szénamunka után közvetlenül nem hordják haza a kaszálóról a boglyákat, csak akkor kezdik a ssállitást, mikor a hordásra a gabonabetakarltás után az igaerő felszabadul. Noha a község pásztorai a gulyával, csordával nem legeltetik még az ilyen darabokat, a kaszáló csőszeinek mégis erősen résen kell lenniük, mert a kisebb pásztorok - különösen a juhászok, kik egy-egy gazda jószágát őrzik - az időszakosan legeltető cselédekkel szívesen beeresztették a jószágot a kazlak mellé, ahol nemcsak a füvet legeltették le, hanem kárt tettek az öszssarakott takarmányban is. Akit tettenértek, azt a kár kétszeresének a •egfizeté8ével büntették. 22
