Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
A kaszáló védelmére felhozott páldák azt mutatják, hogy a kaszáló területek megbecsülésének, védelmének rendszere mennyire juttatja kifejezésre a fütermőterületek jelentőségét, a többi mezőgazdasági mivelés alatt álló területek mellett. Az ország más részének akkori rétgazdálkodását áttekintve azt kell mondanunk, hogy az itteni szénatermő területek gazdasági értéke jelentős ugyan - hiszen az egész korszak fő létalapját adó állattartásnak egyedüli takarmánytermő bázisa - de a természeti feltételek és maguknak a kaszálóknak a nagy mennyisége felmenti a rajta gazdálkodókat attól, hogy ezen területek termőképességét egészen kiaknázzák. A külső kártételektől megóvják, bizonyos vonatkozásban védik, de pl. nem keritik, ami már egy fejlettebb - a kaszálók teljes hozamára törekvő - rétgazdálkodásnál elengedhetetlen követelmény. Á kaszálók védelme mellett találunk olyan intézkedéseket is a Körös-Berettyó alsófolyása vidékén, melyek kifejezetten a kaszálók javítását, terméshozamuk emelését szolgálják. Fűmag vetésével nem találkozunk sehol sem. A különböző javítási eljárások ugyan már néhol megközelítik az újratermelés igényét, de ennek végső kielégítése nem a kaszáló füvének utántermelésében, hanem mesterséges takarmánytermelésben mutatkozik meg. A nagy kaszálók virágkorában a legelterjedtebb és legáltalánosabb javító eljárás a rétek égetése volt. A hatalmas rétek minden részét nem tudják megkaszálni évenként; a jószág sem tapossa le mindig. Különösen vonatkozik ez a nádas, kakás részekre, melyek néha kaszálónak és legelőnek egyaránt alkalmatlanok voltak. Ezért az ilyen részt égetni szokták. A leégett fü, gaz hamuja megtermékenyíti a helyet, a téli esők a hamut bemossák a talajba, igy a rét terméshozama a következő évre jelentősen megjavul. 2 "* Ősszel szokták a réteket meggyújtani, mert ilyenkor a legszárazabbak. Ekkor a meggyújtásra szánt területet szél alá felgyújtják. Be lehet égetni kora tavasszal is, mikor az uj fü csak 1-2 cm magas, a tavalyi gaz könnyen leég felette. A vizenyős, hitvány szénát termő talajnak az égetés az egyedüli javítási módja. 24 A kutatott területen ma már alig emlékeznek általános, nagy kaszálókat érintő égetésekre, bár napjainkig lehet találkozni kisebb részek meggyújtásával. Utóbb leginkább kisgazdák égetnek a tanyájuk mellett a sömlyékeken. Vagy azok, akiknek kisebb darab gazosuk volt a sziki kaszáló közé beékelve. Ahol sok jószág van, ott nem marad meg az ilyen rész sem ősz végére, mert a jószág lejárja, összetöri. A Bokros
