Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)
Kiss József: A robotvilág és az 1848-as szabadságharc a somogyi nép emlékezetében
ka, asztán onnan gyüt ê haza. A kisbiró el akarta fogni /t.i. Kilitiben/, de a lovakat megvagdât8, asztán együtt vissza" AH:36/. "Édesapám beszéte, hogy négy esztendős vót, mikor gyüttek a rácok; a kúthoz szoritották üket, innya mentek oda,ugy vette ki a Kesztheli Gyurka bácsi közüllük" AH:36/. "A szentjakabi hegyné van eggy viz, mikor itt átmentek a rácok, eggy Kovács nevü ember,a Kovács Gyuri bácsinak valami nagybáttya vót, az agyonlütt közüllük eggyet,hogy ki ne mennyének a szőlőhő. Akkor osztán eggy egész csapat ímentek fegyveressen, oszt eggy csöppig a pálinkát, bort mind eleregették. Még máig is megvan az az edény, teknő nálunk; monta édesanyám, hogy csak annyi bor maratt, ami abba vőt" AH:5o/. "A rác ráfokta öreganyámra a puskát, asztán ugy esett be a konyhaajtón, ugy megijett. Apámnak vót puskája,megtalát eggy rácot a fába - az erdőbe eggy odvas fába el vót bujva,elmarattatöbbitü - oszt lelütte" /IX:52/. "A rácok mikor bejöttek, édesapámtul hallottam, vót eggy kardos öreganyám, kiállott a kapuba,hogy ő nem ereszt be eggyet se. Ott laktak a Vöröskeresznél,a Hirsfeldné vótak nagy pincék, kiszógátak a Petőfi-uccára f oda rejtötték mindenüket, könyeret, satöbbi.De hát bé nem möntek asztán a rácok.Ezeket hallottam édesapámtul" /IX:56/. "Vót eggy váruk is nekik - a Szejakapi dombtetőn - ők építették mig el nem zavarták üket,mindig ott vótak.Az aj ja pince, tornya is vót neki jje, téglábu vót, lőlikak vótak benne. Kaposvár felü gyüttek, Orci alatt hajtották üket a magyarok,mer annyira összeszövetkesztek a magyarok, hogy többen-lettek, mind a rácok. Ehhadnagy vót a toponáriak vezérgye,kipiszkáták üket a várbul is,a Cinca vize felé főnek hajtották üket; kiéték a kösséget,mindent evitték. - Csak szoricscsák üket a Cinca vize felé! - monta a hadnagy Kesztheli Mihál; még a sarjadéktya is mindig Hadnagy nevü, csak a dédunokája él" All:39/. A Velence-tevi csata. A szájhagyomány alaki tő erejének érdekes példája a rác betörést felszámoló pákozd-sukoró-velencei ütközet vagy rövidebben a Velenceicsata. Az ütközet tudvalevőleg tulajdonképpen döntetlenül végződött, a két fél veszteségében sem volt nagy különbség,de Jellacsics jabbnak látta a háromnapi fegyverszünet leple alatt visszavonulni. Közléseink ezzel szemben kivétel nélkül nagy magyar győzelemről tudnak, melynek során a magyarok az egész rác sereget a Velencei-tóba szoritották volna bele. Ez annál is érdekesebb, mivel a történeti feljegyzések szerint a
