Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)
Kiss József: A robotvilág és az 1848-as szabadságharc a somogyi nép emlékezetében
konni" A:24/. "A robotosnak lova vót meg tehene , de csak az uradalomba lehetett birkát taláni, disznó vót, meg szilajmarha , az a nagyszarvu, fehérszőrű" /11:21/. "A jószág a robotosnak sajáttya vót 1, /VII:39/. Legelője nincs sem neki, sem a községnek, de az urasági mezőt, erdőt szabadon használhatják. "A fődosztás előtt a kösségé nem vót semmi, az erdőbe legêtettek, a jószág ami vót nekik, mind az erdőbe vót...Az erdő közös Vót az uraságg!" /IVr.lV. "A jószág az övé vót /t.i. a népé/, szabadon legehetett a jószág, ha nem vót tilos legelő;ha le vót kaszává,ősszel ára is rámehettek. Tavasszal is szokták a marhák járni a rétet, egész Szengyörgynapig. Disznónak, marhának szabad legellő vót az erdőbe. A kösségnek nem vót külön erdeje. A robothó hozzájárt az erdő meg a legellő is" /IV:14/. "Akármerre mehetett a jószág a legellőre, vót erdő, rét elég. Az uraságé vót a legellő, de aszt lehetett hasznáni. Mekkaszáták 8 szénának az elejit /májusba/, az a pógáré lett.awót a téli takarmánnyá" AH:39/. " Rédeglegeltetés" . A robotos idők alatt, de még részben azután is, főképp a földosztásig e községekben általános volt az ú.n."rédeglegeltetés".Magjraregres : "A tinókat csak sózni szokták hazahajtanyi, azok vótak a rédegjószágok , nagypénteken kihajtotta a csordás, mindenféle,ha nem vót hó; asztán még le jiem esett a hó, kinn vótak éj jel-nappal.Nem vót akó,csak egy kerittés, meg a csordásnak vót eggy gunvhója. A csordásnak köllött fizetni, minden darab effölöntő gabona /tiz-tizenkét kiló lehetett/. A csordás, az hajtott legesőbe. Mikor a tagosi tás meglett, akkor kapott a kösség legellőt, akkor a hercegébe már nem lehetett legêtetni. A teheneket, borgyukat /értsd: még azelőtt/ üsszel /!/, aratás után külön őrözték, különválasztották a borgvukat az annyuktul. Ezeket borgyusnak hittak, ökörcsorda is vót, aszt ökrösnek hittak. De ha gyütt a páYagszántás, akkor nem mentek ki az ökrök. Vótak bujtárck , mind a csordás csalággyába tartozott. Kanász vót a disznőpásztor; a kanok is köztük vótak. Fehér, magyar marhák vótak, annak nem árt a rosseb se! Akkora szarva vót a bikának, alig tudott bemenni az ajtón.A koca bebugott ott a mezőn; ha nem akarta a gazdája, akkor otthunfokta. Akkor még nem herétek ki a disznót. Hirös vót ám később a göbeheréllő ; Kanász vót az is; ha nem akarták, hogy g^röggyön, kivágatták. Csikós őrözte a csikókat, keverve vőt monyascsikó, kancacsikó. Azok hazagyüttek mindig.Bir-
