Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Hegyi Imre: Adalékok a teknővájó cigányok megtelepedéséhez

Hasonlóan a falak borításához, ezt is beteritik szalmával s rá földet hánynak 2o-25 cm vastagságban. Ezzel a putri kunyhó-stádiumában készen is volna. /Az Északi-Bakonyban a kunyhó olyan enyhely, melynek bejárati része nyitott. A népnyelvi szóhasználatban putri alatt határozottan cigánylakást értenek, amely azonban minden oldalról zárt helyiséget foglal magában./ Csakhogy mig a kötetlen, mozgó életformában ezzel beérték, - ha ideiglenesen is, - addig ma már állandó, stabil és szerves zárófalat kap elölről a sátor. Belülre fűtőberendezés kerül: kemence, amely kivülről fűthető és sütésre is használható; ezzel kerül a putri állapotába. Ennek a homlokfalnak a felépítése a következő: Ha szembeállunk a putrival, - a középső és baloldali ágasfa közötti részt vert-agyagból, polyvával vagy törekkel összekevert sárból, ujabban téglából Aőből ritkán, mert az "vágja a kezet" s igy köves helyen is inkább agyagból/ falat húznak a földtől a felső szegélygerendáig. Alul középen nyilast hagynak rajta a belülre építendő kemence tüzelőnyilásául. A nyílást ugy készítik, hogy a földre támasztott deszkákból, esetleg vastag fakéregből, melyet alulról kis faducocskákkal támasztanak alá, 35-4o cm magas keretet készitenek, melynek általában három formája lehet anyagának megfelelően: /6. ábra/. Szélessége nagyjából megegyezik a magasságával. Erre rakják rá a falat a felső sarokig, vagyis a szelemengerendáig. Most a fütőnyilás alsó szintjéhez viszonyítva a putri belsejében egy kissé emeltszintű kemencefeneket készitenek nem híg, de nem is száraz agyagból, hogy jól döngölhető legyen. Mikor ezzel elkészültek, közvetlenül ennek a széle körül felfelé összeborulóan félméteres bükk