Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

V. Nyilasy Judit: Gyümölcsaszalás Zengővárkonyban

Alkalmaznak még négyszögletes és kisebb /átlagosan 78*6 x 34*6, 98 x 4o'5 cm-es méretű/ léces vagy fonott száritékat is. A léces szári tő magasabb fakeretbe erősített, egymástól kb. 1 cm-re elhelyezett kb. 2 cm-es lécekből áll, mig a fonott száritónál a fakeretbe keresztbe, egymástól kb. 5-6 cm távolságra beerősített fadarabokat gúzzsal /indaféleség/ vagy fűzfavesszővel fonják át. Erős napon egy, általában kéthárom hétig szárad a gyümölcs. 2. / A sütőkemencében való száritásnak is két módja ismert. Vagy egyszerűen a kipemetelt kemencébe hányják a gyümölcsöt, vagy a fent omlitett négyszögletes száritókra rakják és ezen teszik a kemencébe. Egyszerre 3-4 szárító fér be. Egyszer kizárólag a gyümölcs számára fűtik be a kemencét, és a gyümölcs másnapig ott marad. Az almaféle szárítása ezzel be is fejeződik. Az őszibarack, berkenye, szilva stb. - tehát az egészben száradó gyümölcsök - még egyszer, kenyérsütés után is bekerülnek a kemencébe. 3. / Az aszalókemenceben valő szárítás Zengővárkonyban nem tekint vissza nagy múltra, s ma sem általános. Bőra István /71 éves/ középparaszt az el3Ő világháború alatt Szerbiában látott hatalmas méretű Fonott gyümölcsszáritó szilvaaszalókat. Hazatérése után a szilva piaci ára igen alacsony, 4-5 fillér volt, A jobb értékesítés lehetősége adta azt az elhatározását, hogy visszaemlékezései nyomán, s a saját szükségletének megfelelően átalakítva, 5oo téglából és sárgaföldből megépitse azt az aszalókemencét, amely az egész faluban, de még a környéken is, ahol még akkor "híre-hamva sem vót aszalónak", híressé tette. Figyelemreméltó, hogy