Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)
V. Nyilasy Judit: Gyümölcsaszalás Zengővárkonyban
GYÜMÖLCS AS Z ALAS ZKHGOYÍHIONYB A H, A Mecsek keleti hajlatai keit fekvő Zengővárkony egyike a Baranya megyei gyümölcstermő központoknak. Múlt századi Íróink Baranyáról szólva, nem mulasztják el megemlíteni a megye gyümölcsgazdagságát, s kiemelni gyümölcseinek különösen kellemes zamatát. "Gyümölcsben, melly különösen édességéről, szamatjáről más éjszakibb megyebelitől egyszerre megismerhető, igen gazdag Baranya, de korántsem ollyan gazdag, mint könnyen lehetne, óh, ha adózóink tudnák, mennyire neveli a' gyümölcstenyésztés az élelemszereket és az életnek minden élvezetét, és hogy kellemetesebb és egészségesb étek a' jó érett gyümölcsnél a* világon nincsen; ha tudnák vagy megfontolnák, hogy a» nyári hőségben a» szomjúságot oltja, a* lankadt vért fölfri8iti és egyszersmind táplál, hogy télen az aszalt, párolt gyümölcsből különféle jóizü étkeket készíthetni, sőt gyakran a' betegnek jobb szolgálatot nem tehetünk, mint ha párolt gyümölcscsel, almával megygyel stb. enyhítjük forróságát vagy erősítjük gyenge emésztő erejét: többre becsülnék ők a* gyümölcsfákat megyénkben, mellyet az Isten csupa kertnek teremtett..."* Haas véleménye magában foglalja azt a - mult századi Íróknál szintén általános - megfigyelést is, mely náluk figyelmeztetésként szól, hogy e gyümölcsben gazdag vidék gyümölcskultúrája viszont elmaradott. A gyümölcsfa gondozása, nemesítés, a gyümölcsnek a táplálkozásban valő hasznos és változatos felhasználása egyáltalán nem áll arányban a lehetőségekkel. S ehhez a saját, egy egész évszázaddal későbbi megfigyeléseim csak szomorú támaszul szolgálhatnak. Ugyanezek a mult századi források arról értesitenek, hogy gyümölcsaszalással nem foglalkozik a baranyai nép. "Nem lehet elegendő képp csudálkoznunk, hogy nálunk, hol a* gyümölcs többnyire olly jóizü, ollyédes, még senki sem akar bajlódni annak szárításával. Legfölebb, ha szilvát szárítanak itt-ott németjeink." 2 Ha - aáa forráé hiánya ban - a jelenleg 7o-8o éves zengővárkonyi pógárok azon állítását veszszük alapul, hogy a gyümölcsaszalás már az ő nagyszüleik idejében ia olyan jelentőségű volt, mint ma, akkor ez a község a mult század közepén - az idézett munkák keltekor - e szempontból kiemelkedett az álta-
