Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Diószegi Vilmos: Dobbal való kötés, oldás

szavait is. Jakab Mátyásné Marci Magdó /1902/ igy ismeri ezt a gyermekjátékot: "Dib, dáb, daruláb, Elkötöm az utadat, Sippal, dobva, Ket tekenyő kalácaval. A daruk körbe jártak, nem tudtak tovább menni: elkötöttük az útikat. Ha azt mondtuk: Dib, dáb, daruláb, Menjetek az utatokra!, akkor tovább mentek." Az ugyancsak diószényi Csernik Andrásné Benedek Katalin /1903/ teljesebb változatát ismeri az oldásnak: "Daru, daru, Elkötöm az utadat, Szipval, dobval, Két tekenyő kalácval. Akkor kezdtek siringeni. Ezután kikötötték az útjukat: Daru, daru, Kikötöm az utadat, Sipval, dobval, Nádihegedüvel. Akkor kaptuk ezt a kis csutás szárat, akkor a gyerekek két csutás szárral hegedütek, ez volt a nádihegedü. A dob egy rossz táblakanna /bádogbögre/ vót, ezt rátették egy botra. Tök száráról lecsaptuk a lapit, kicsit behasítottuk a szárát, azt a tüskét lereszeltük, az szólt, az volt a szip /sip/. Még hagymaszárból is csinátuk, hát amilyenek a gyerekek... De mik is az öregektől tanutuk." Benedek Katalin huga, Benke Jánosné Benedek Rózsi /1906/ még a dallamát is tudja a gyermekversnek: öeritte i/anosüé gya-ru gya-ru elköt;:>m ez u-ta-dnt gyu-ru gya-ru kikötöm ez u-te-dat