Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Sz. Morvay Judit: Néprajzi adatok a Zoborvidékről

ellentétben a kinti földekkel, amelyeknek itt "

külső határi telek

" a nevük. A bennvaló alatt a belső telket és a rajta lévő épületet értik. A portát biró család tulajdona az ut másik oldalán szemben fekvő patakparti káposztáskert. A telek végén is ut húzódott, amely szinte körülölelte a falut. Az ut másik oldalán kenderföldek feküdtek, aztán a szántóföldek dűlője, majd az irtványos bokros terület, végül a hegy éa az erdő, amely az egész falut körülveszi. Az enyhén lejtő völgy legmagasabb pontján áll a templom, ettől kb. 200 méterre a temető, A templom körül voltak egy csomóban a gazdák gabonás vermei is. Ma már a völgyet átvágó vasút megzavarta ezt a határképet s> a régi hosszú, egyoldalas, párhuzamos két utca mellett a hátsó ut mentén is épitkeznek, s ezen tul kis keresztutcák is alakulnak, A patakparti kiskerteket csak az utca felé keritették, A háztelkek nagyrésze még a mult század végén sem volt az utca felé keritve, a szomszédok felé sem volt határozott kerités, csak a mező felé. Itt erős fonott kerités állt,

s részben ma is áll széles kapuival, mintegy egységes falat képezve a falu telkei körül. Igen szokatlan látvány volt számomra némely teleknél a cikk-cakkos határu egységesen el nem keritett belsőség. Itt-ott rátaláltunk még olyan telekre is,ahol alkalmi kiskertek, hevenyészett alacsony fonott keritésféleség választja csak el a szomszéd telkeket egymástól. De még ez a vonal sem egyenes: van pl. olyan telek, amelybe a szomszéd pajtából jó félméter átnyúlik, s ugyanakkor e telek tulajdonosa istállójának felét egy másik szomszédjának telkére épitette át. Az adatközlésekből is kiderül, hogy beltelkeknek, csak az utolsó 60 évben lett a zséreiek szemében a szó szoros értelmében magántulajdon jellegük, A teljes elkerités is csak ekkor történt meg. Még emlékeznek rá, hogy ha az építeni akaró embernek szük volt a telke, s a szomszédját megkérte, akár a fél házát is a más telkére építhette. Majdnem mindegyik udvaron több ház áll sorjában, emberemlékezet óta. Ma már csak egy udvarban lakik a faluban egy családnevű rokonság, de még emlékeznek rá, hogy régebben "egy nemzet egy udvarban lakott". Azóta a házak vétel utján gazdát cseréltek, örökség utján "ágazatok kezén vannak". Leggyakoribb,

s legrégibb az egy udvaron szemben lévő kétsor ház, de a keskenyebb telken egysorban épült házakat is találunk. Sőt olyan telket is láttunk,' ahol a telek közepére egy sorban épült két ház bejárata ellentétes irányba néz, s igy lényegében külön udvart használnak. Az istállók elhelyezése az ilyen soros udvarokban kétféle:vagy