Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Vargyas Lajos: Francia párhuzam regösénekeinkhez

egy nagy, közös hagyomány egymástól függetlenül fenntartott maradványának tekinthetjük őket: a Földközi tenger ókori kultúrája maradványának. S igy nem hiszem ,hogy le kellene mondanom korábbi feltevésemről, amelyet ezen adatok ismerete előtt igy foglaltam össze. "Trencsényl-Waldapfel Imrének a Pásztori Magyar Vergiliusban közölt szövegegyezési görög alakoskodók és magyar regösök mondókái között valőszinüvé teszik a regölésnek valamiféle kapcsolatát a görög néphagyománnyal. Ez a kapcsolat azonban nem lehet a Balkánon esetleg tovább élő görög hagyományok dunavölgyi átvétele, mert hasonló szomszédnépi szokásokból éppen a regösének szöveg-elemei hiányoznak mindenütt, /és dallama, amely semmiféle eddig ismert dallam-anyaggal nem egyezik közvetlenül/, a mert a környező népek szokásainak megfelelő hagyomány-elemek nem közvetlenül a regölésben találhatók meg, hanem elsősorban a betlehemes pásztorok mókázásában,^ továbbá más tavaszi-téli szokásokban, mint pl. a koledálás, kiszehajtás, pünkösdi király stb. A regölós más elemei pedig kétségtelenül finnugor hagyományba tartoznak /pl. a varázsló refrén/, vagy feltűnő samán-elemeket tartalmaznak /pl. a samán-dob emlegetése/, ügy látszik tehát, hogy itt görög szokásnak pogány-magyar hagyomány-elemekkel valő korai összeolvadásával számolhatunk, ami azonban nem mai hazánk területén történt, hanem legvalószínűbben a Fekete-tenger vidékén." A közölt egyezések alapján egyre valószinübb, hogy regösdallamaink a déli görög-mediterrán kultúrába tartoznak, s el kell vetnünk azt a korábbi feltevést, hogy ezek is, mint a sirató, a finn-ugor népek ősi dallamstilusába tartoznak^. Jegyzetek 1. Pásztori Magyar Vergilius. Bp. 1938, 64 kk. 2. Közli Harmattá, Pais-Emlékkönyv, 297. Bp. 1956. 3. Lásd erről "Mimos-elemek a magyar betlehemesjátékban" c. cikkemet, Antiquitas Hungarica, 1948. 4. Szabolcsi Bence, Ethn. 1934, 141. Vargyas Lajos