Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Diószegi Vilmos: A novaji tudósasszony

tet kihagyta." /Bogács./ "Vót ugy, hogy mentek hozzá az uton, s gorombát mondtak. Akkor már a kapuban várta, és seprűvel elzavarta őket. Valaki azt mondta neki útközbe; Ha nem mond igazat, megb.ssza! - ezt is tudta, el is zavarta az illetőt." /Mád./"sok mindenen ment keresztül az az asszony a tudományával. Sose felejtem áztat el, gyerek voltam. /Akkor még az adatközlő Novaj on lakott./ Gyöngyösről jött szekérrel egy fiatalember. A tudósasszony házától 50 méterre azt mondta: "Ha valami fiatalasszony, ugy megb.ssza, hogy a kezi-lába kimegy a helyibül." - Már a tudósasszony tudta, azt mondta: "B.szd meg az anyádat, ne engem!" /Mád./ A novaji asszony azonban nem lakott állandóan Novajon. 1911-ben elköltözött Mádra /Zemplén m./, két évig lakott itt: 1911 november 15-től 1913 őszéig. Az ura unokatestvérével.Dobó Józseffel költözött Mádra. Dobó József /1882/ a következőket meséli erről: "Este pakoltunk fel 4-5 szekérre. Kaput, mindent bezártam, lakatra bezártam , én meg lefeküdtem a szobába. Nem tudtam aludni. Szép holdvilágos idő volt. Má vót 11 óra, ledütem félkönyökre. Egyszer csak valaki beszót az ablakon: "Jóska!" - Néztem ki, nem láttam senkit. Háromszor hallottam a nevemen szólitani. Mikor má harmadszor szót,felugrottam az ágyról, kimentem. Szép holdvilágos éjszaka volt, hódtőte vót. Mérges lettem, és* felfogtam egy ölfa darabot:há valakit tanálok, hát megverem. Szaladozok ottan a szénaboglya körül, de nem tanát

am senkit. Hát ott összekerestem a portát, senkit sem tanát

am. lefeküdtem, el is aludtam. Hajnalkor, mikor felkeltem, elmentem a tudósasszony hoz,hogy keljenek fel, készüljenek ők is. Én nem kérdeztem semmit, de a tudósassrony azt mondta nekem: "Nem aludtál az éjszaka,ugy-e Jóska?" - "Csak hajnalba egy keveset." " Én meg egy cseppet se, mert anyád /már régebben meghalt/ itt volt este, sokáig beszélgetett velem. Amikor elment, neked szólt hármat be az ablakon. Erre te kimentél az udvarra, felfogtál egy ölfa da-