Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Szücs Sándor: Sárréti játszóversek

Sárréti játszóversek Adatközlőiül szerint az alább feljegyzett versekkel leánygyermekek játszadoztak. Többnyire fenn az iskolában a tanitás közti szüneteket töltötték vele. Itt voltak is hozzá elegen. Arra nem emlékeznek, sem az előttük élőktől nem hallották, hogy felnőttebbek: legények, leányok társas szórakozásaikon szájukra vették volna ezeket a rigmusokat. Sőt azt sem tudják már pontosan elmondani, hogy annak idején ők maguk milyen menetű, fordulatú játék közben énekelték. A mai gyerekek peaig nem ismerik. így tehát már csak a szóveget menthetjük meg a feledéstől. Biharnagybajomban még 1932-ben beszélte nekem Köti Sáhdorné kilencven esztendős öreg asszony, hogy iskoláskorában a cimborák kézen fogták egymást, nagy kört formáltak az iskolaudvar közepén, ugy jártak körbe-karikába, majd meg átbujkálva felemelt kezük alatt, láncot csináltak. Kedvelt játék volt. Közben ezt az érdekes verset dalolgatták: Dió, dió két ágon, Kérjed a lányt féllábon. Kicsi erdő, de nagy fa, Hajlik a viola, Aranyos a szára. Arany volna, Ezüst volna, Ládabéle volna. Bujj át, Pördülj át, Diófára kapj fel, Kedvére, Közepére, Az ága hegyére. Bihartordai öregektől jegyeztem fel egy ehhez h&3onlc