Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon

gerbenezés. Szerszáma, a gereben téglalap alakú kemény fadeszka közepére erősitett vas szegekkel sürtin átvert korong. /Országszerte ismert forma./ Munka közban hosszú székr

e kötik, s mögéje ülnek. Igy gerebeneznek /Vajszló, Dobri, Magyarszombatf a, Criszentpéter/, illetve gyaratnak /Egyházas rádóc/ rajta. A jobb kézben tartott tilolt market a szeges rúzsába vágják, majd vízszintes irányban kihúzzák belőle. Az aprószálu, összecsomósodott rostok a fogak között maradnak,a hosszú szálas

a pedig kézben. Ma a gerebenen két /tígyházasrádóc/, három /Vajszló , Dobri, (riszentpéter/ vagy négy /Magyarszombatfa/ minőségi csoportra bontják szét a lenraarkot. 50-60 éve még általános volt minden faluban a négy csoportba való minősités. Ennek az egyszerűsödésnek az oka a házi készítésű lenvászon felhasználási jelentőségének csökkenésével áll kapcsolatban. Amikor a ruházkodás alapanyagát legnagyobb részben még az otthon szőtt vászon adta, a különböző ruhanexaüek számára több fajta minőségű lenfonál volt szükséges. Az öt faluban a következő minőségi csoportokra bont ják szét a lenmarkokat: Falu neve I. II'. III. IV. Vajszló Dobri Magyarszombatfa criszentpéter Egyházasrádóc A vajszlói elnevezések eltérnek a másik négy faluban használatosaktól. A többi községben alapnak a magyarszombatfai minőségi csoportosítást vehetjük, ahol ma is még négyfajta csoportba gerebenezik szét a lent. Lényegében két főcsoportot találunk: a legfinomabb szálát és a gyengébb minőségű többi rostot, a kócokat. Ez utóbbiaknak három minőségi változatuk van Magyarszombatfán: szebbedkóc, tojekoc és hegyelen szösz szála tövekóc "s

zála szebbedkóc szála szépkóc" szála kóc csepü v« koc hegye'kóc töjekóc~ durvakcc hegyekóc