Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon

kóc. Dobri ban már a három minőségre való szétválasztás alkalmával a szebbedkócot a szála közé veszik, Criszentpéteren peuig a tőjekócot és a hegyejcócot egy csoportba fogva,durvakócnak nevezik, Egyházasrádócon a legfinomabb szálán kivül minden apróbb és durvább rostot egybe vesznek, és egyszerűen kócnak nevezik. Vajszlón és Magyarszombatfán két gerebent használnak egymás után:

öreg

et és sürü

t, illetve ritká

t és sűrűt.

/A két gereben használata összefügg az aprólékos, több minőségi csoportba való szétbontással./ A másik három faluban ma már csak eggyel dolgoznak, de az öregek szerint 50 évvel ezelőtt - amikor még itt is négy minőségi csoportot készítettek - még két gerebent használtak. Gerebenezni, gyaratni csak asszonyok - leginkább idősebb asszonyok - szoktak. A munka nagy hozzáértést kivan,mivel "tudni kell", hogy meddig jó a rost pl. szépkócnak, és mettől már durvakóc. Ennek meghatározására nem lehet pontos szabályt felállítani, ezt a hosszú hagyományos gyakorlatból icell a gerebenező, gyarató asszonynak felismernie. A gerebenen való minőségi csoportosítással a len alkalmassá vált a megfonásra. Szolnoky Lajos