Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Takács Lajos: Sip cseresznyefahéjból

domboldalon, ahonnét a nyájat vagy a csordát beláthatták. Ha az állatok legelve haladtak tovább, ők is mentek velük, és igy csak állva fabrikálták a sipot. A héját először is kivágták megfelelő nagyságura, és egyik végén körben félhold alakura lekanyaritották. Ezen a felén készült a nyelv. A másik fele maradt a fogórész, a foganté

, s igy azzal már többet nem is törődtek, csak a reszelős, durva dudorodásokat metszették le szép simára, hogy a kézben "szivesebben álljon" . lett dolgozni. A nyelv hegyétől kb. fél-, egy cm-re,tehát ott, ahol a kikerekités véget ért, a héj hosszára merőlegesen, belül, a puhább héj részen bevágást tettek egészen a héj kemény felső felületéig. E bevágás mentén aztán a felső nyelvet egy kissé hátra hajlitották,hogy annál jobban elváljon a nyelv a fogórésztől. A nyelvet aztán éles késsel megtisztították a héj belső, puha rétegétől.Sőt közbe-közbe szájba is vették, megnyálazták, hogy az alsó réteg annyival is könnyebben elváljon az "igazi héjtól". Ha ezt aztán lefejtették, a kés élével szépen lekapargatták annak még utolsó maradványát is, s a kemény héjat még felül is - tehát « síp nyelve A nyelvnek szánt részt viszont ^.alaposabban meg kel-