Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon
- íe egy csomób a. Magyarszombatián 50-60 marékot füzfavesszovel vagy szalmakötéllel egy csomó ba és Egj házasráció con 20 kévét szalmakötéllel egy pusli ba kötnek. Ezek a kalangyák, csomók és puslik az áztatásnál a len viz alá rakásának az egységei. Az egységek összekötése után az ástatóhely elkészítess következik. A tokát, vagy a folyó szélének medrét kitisztítják akkora helyen, amekkorán az egész lentermés elfér. Egy kalangyára, csomóra, puslira egy gyenge lépést , esetleg /pl. Magyarszombatfán/ egy teljes lépést számitanak. A kiválasztott helyen kapával megtisztítják a medret, kiszedik a sarat, elszaggatják az esetleges gyökereket, vízinövények szárait. Az igy megtisztított áztatóhely végén levernek a mederbe egy /Vajszló/ vagy két /Egyházasrádóc/ karót, s mellé fektetik sorba a kalangyákat, puslikat. Berakás után a sor másik végét ugyancsak egy vagy két karóval zárják le. Vajszlón a kelan^yasort külön is összefűzik még szalmakötéllel, és kikötik a két szélső karóhoz. Ha sok len termett, minden harmadik, negyedik kalangya közé levernek még egy karót, cs ehhez is hozzákötik a. mellettük levő kalangyákat. Egyházasrádócon a két-két karó közé minden egymáshoz való rögzités nélkül helyezik be a puslikat. Dobrin, aholfolyóvizben áztatják a lent, a szorosan egymás mellé fektetett csomókat külön-külön egy-egy karóval átszúrva, a mederhez szegezik. A folyó áradása esetén igy nagyobb biztonságban van a len. Az ilyen módon viz alá helyezett kalangyák, puslik és csomók tetejére kevés szalma, majd gyep, sár /Vajszló, Egyházasrádóc/, illetve még kavics /Dobri/ is kerül, hogy jól a viz alá süllyedjenek. Magyarszombatfán és öriszentpéteren a csomókat minden karózás nélkül fektetik egymás mellé a vizre, s előbbi helyen egymással való összekötés nélkül, utóbbi községben néha a '•somókat szalmakötéllel összefűzve, nagy ölfákkal nyomtatják a víz alá.
