Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon

Vajszlór. 4-0-50 évvel ezelőtt másfajta áz tatás! módot is alkalmaztak. A lent ugyancsak a környező kis tavakban áztatták, "ügy erős karót levertünk középre, ehhez négy oldalra egy-egy kévét kötöztünk a hegyével, aztán a többit ezek közé helyeztük el mind ugy, hogy a hegyét hozzákötöttük a karóhoz. Vigyázni kell, hogy szép egyenletes legyen, minden oldalról egyformán sokat kössünk hozzá, mert különben a viz karóstól felboritja. Tetejére szalmát, erre meg sárt tettünk, hogy jól lenyomja, ügy- ilyen karóhoz 3-4 kalangya lent is hozzá lehetett kötni." A len áztatása tehát - az egyetlen régi vajszlői áztatási módtól eltekintve - tárgyalt területünkön mindig többkévés, illetve marékos egységekben történik, de ezek vizbenelyezési formája már nagyobb eltéréseket mutat az egyes faluk között /kavók közé és egymással is összekötve, külön-külön lekarózva, egymással szorosabban össze nem fűzve, tartják a lent áztatáskor a viz alatt/. A lennek addig kell áznia, mig a külső rostszálak fellazulnak a belső fás részekről. Az ázás időtartamát nagymértékben befolyásolja a viz hőfoka. Melegben rövidebb, hideg ben hosszabb ideig kell a lennek áznia. Igy általában Vajszlón 4-5, Dobrin 7-8, Magyarszombatfán és őriszentpéteren 1216 és Egyházasrádócon 8-9 napig áztatnál:. A fenti időtartamokra nemcsak az észak-déli fekvés közötti különbség, hanem a mindig melegebb vizű tóban vagy hűvösebb folyóvizben való áatatás és a nyári vagy őszi időszak is jelentékeny kihatással van. A szokásos áztatási idő vége felé, mielőtt a lent kiszednék a vizből, megnézik, hogy eléggé ázott-e már.Ilyenkor kihúznak néhány szálat az ázó kalangyák, eeomők, puslik közepéből. Vajszlón ezeket az ujjúkra csavarják, s ha recseg bennük a felső fás rész, akkor már ázott. Ha hajlik, akkor még hija van. Dobriban a kihúzott mintá

t két kéz között megmor zsolják, s ha ropogva törik, akkor már jó. Magyarszonbatfán