Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o

Ditróban nem mondták sajt, hanem túró

. Túrót csináltak, a gazda túrót kapott. Amikor kupával megmérték a te j et,megmond ták, mennyi túrót fog kapni, özoval turo = sajt. Amit ma a köznyelv túrónak nevez, azt nem a bács csinálta, hanem otthon háznál készítették, ugy hogy a túrót sóval bégyurták, beérelték

. Tekintve azt, hogy ez házi tejtermék volt, ott fogom készitési módját leirni. " A túró hazaszállítása a pásztort kötelezi, a bácsot. Az a szekér derekába füvet vagy bojtot rak, s a sajtokat egymás mellé rakja a szekérbe, és tiszta takaróval letakarja a szállításkor. De egymásra tenni nem szabad a sajtot. Akkor hija a gazdát, s leméri a túrót, ami jár neki. Az 56 kiló turó mellé szokott adni 2 kiló ordát, másfél kiló vajat." /Mezei Tamás/ VII. A jószág gondozása, gyógyitása

. A pásztor mindennapos kötelessége, de nem mindennap adódó munkája volt a jószág gyógyitása. Mig a háznál, a kezes tartásnál az állatra igen nagy gondot forditottak betegségnél, ellesnél stb., addig a ahavson a pásztorok nem sokat ügyeltek erre. "Nem vótt semmi, ott lefekütt a kaszálón,megellett. Felállott, szopott, element az annyával. Ott nem csináltak nagy problémát." Az őrizetlen legelő lovaknál gyakori volt, hogy a kanca "megcsitkózott, s a medve megette a kiscsikót." A juhok még kigyűjtés előtt lefialtak. Érdekes a nagy különbség. A havasi legelőn az állat szaporodása minden ráfigyelés nélkül ment, a háznál pedig, az istállós kezes tartásnál nagy gonddal készitették elő, és segítették a szaporodást, bornyuzást

. A jószág gyógyitása körüli ismeretek ugyancsak szűkösek, s néhány teendőre szorítkoznak. "Köteles a pásztor taroson królint meg szarvasszarv olajat

. Patikába vette." "..ha valami megmarja, menyet vagy kigyó, azonnal kell jelenese a gazdának. Annak a tejit nem szabad a többi közi fejni." Olykor el is pusztult az állat. "Azt kellett az ál-