Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o

nyírás. V. Tekerés, nyírás

. Néhány hétlel az esztena kiállta után, a gazdák felkerekednek szekerekre, s a tehénesztenákon, szeresztenákon a tejmérés megkezdődik. Megfejik a juhokat, teheneket, s a tej mennyisége szerint kap majd a gazda túrót. Itt dől el az állat nyári haszna. Éppen ezért mindkét részről -ha nem becsületes az ember- sok csalafintaságot elkövetnek. A pásztorok olyan helyen legeltetnek előzőleg, hogy ne adjon sokat. A gazdát nemigen lehet mégsem becsapni, ha gyanút fog, más alkalommal kimegy, s megfeji újra. Ismeri, mennyit ad a tehene. Könnyebben megesik, hogy a gazda csapja be az esztenásgazdát. Összejátszik a pásztorokkal, s azok nem fejik meg előző alkalommal, vagy vizet töltenek a tejbe, vagy többet Írnak be, iratnak be. Az esztenás gazda is szemfüles ilyenkor, mert ha nem, rajta vészit. Ha rajtakapja, megszégyeníti a gazdát is, a legényt is. A tehénesztenákon a tejbemérés nagy ünnepséggel van egybekötve. Juhoknál a nyíráskor van vigalom. Zenével,mulatsággal "olyan mint egy lakodalom". Amit nyíráskor fejnek, az a fejőké. A juhokat fektetve nyirják. Türi a juh szivesen. "Ledönteni ódalt. Ugy áll a juh, nem viszket neki a bőre, s az jól esik neki, hogy vakarják. Ne fejjen, nem jár abba, hogy felkejjen, s elszalagygyon." Régifajta, egykaros szerkezetű eszköz a juhnyíró olló. E két nyaralás eleji különleges jellegű napon kivül , az élet napirendje, a munka azonos renddel folyik az esztenákon. VI. Az élet napi rendje az esztenán. A munka

. Jóreggel felkeltek a pásztorok, megmosakodtak, legelőször megfejtek, megreggeliztek, s elmentek legeltetni. A bács ezalatt megcsinálta a sajtot, mosogatott; dél lett mire elkészült. Akkor ebédet főzött, mitaaz őrzésből visszatér"