Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o
nine y fölötte az a födél, aminek a nevére nem mindenki emlékszik, az eszterhéj t - amint az egyik adatközlő - nem pásztorkodott gazda - mondja. A kertet helyben készítették,"ott, amit levágtak lécekből, karókból." Ezek voltak az állatok építményei. Részben a tejfeldolgozás helye, részben a pásztorok szállása volt a kajIba vagy esztenaház ; szétbontható házacska, amit boronából róttak Össze, "csak ojan vakolatlan , meszeletlen, rögtönzött". Egyforma volt a juh- és a tehénesztenán is. Siklódi Jánosnak sokszor volt tehéne3ztenája. Igy irja le a belsejét: "Épült egy ház, abból veszünk egy kicsi kamrát, a sajtot abba szoktuk tartani. A többi szoba megma radt, priccset csináltunk. Ha eső volt, ott hált, ha nem volt eső, kint hált. A priccsen kivül, illetőleg előtte a legfontosabb hely az esztenaházban a tűzhely. Ezenkivül polcok is voltak. Az üst használaton kivül a polcon állott, a tüz fölé gúzsban lógott. "Vót egy vastag fa, a sarokba fel volt ütve egy sas, ebbe egy másikot, annak karja, szarva van, arra akasszuk fel az üstöt. Kisiritti a tűzre. Gúzsnak mondjuk.0da volt kötve gúzzsal, a gúzs olyan volt, engedett, az orda erősen főtt, 50 litret nem tudott leakasztani, sirittem oldalt." Mezei Tamás szerint - akinek szintén tehénesztenája volt - a bács a következő felszerelést vitte ki: "Egy 200 literes cseber , nagy cseber. 5 fejősétár fábóli a cseber es fából, fenyőfából. Egy ordafőző 100 literes üst , szóval a savót kifőzni. Egy tej szűrő szitát ,egy kicsi fasétárt ótókészitéshez, egy tejverő , keret; ojan fa né, hosszú. Dézsákat savónak, me sovány savót kellett tarcson állandóan az ordafőzéshez." A legelőterület biztosítása, a tárgyi felszerelés kiszállítása és az állatok összeverése után még két esemény van, amely után az élet napirendje azonos ismétlődéssel folyik az esztenán. Egyik a már emiitett tejmérés, a másik a
