Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o
SZÍVÓS, fürge, sokat biró lovacskával egyes szakkifejezések is kiszorulnak. Az uj, tekintélyesebb fajtára már nem mondják, nogy kabala , ma már visszaemlékezve, szeretnek lócsordát , s a kabala helyett kancát emlegetni , mint ahogy a rokolyát szoknyának, a harisnyát nadrágnak mondják a városi ruha felvétele után. d. Disznót is eleget tartottak Ditróbajn; krumplin s árpán hizlalták. Diaznócsorda is volt a tagosításig. Az esztenákon is mindig élt néhány disznó, hogy a savót megitassák vele. Vegyesen tartottak mindeféle fajtát. Fajtanevet nem ismernek, vagy ha igen, akkor az utóbbi időben, újságból hivatalos helyekről hallott elnevezéseket emlegetik. Nem is adtak sokat a fajtára, mert némileg helyettesitette a juh,amelynek húsát ugyanúgy használták. e. Kecskét és bivalyt a szegényebbek tartottak. Ahol ezeket látták, azt mondták: ez már szegény falu. Kecske Ditróban 1895-ben 25 volt, 1911-ben már 112. Bivalyt az örmények tartottak. f. Szamár egy volt Ditróban, egy muzsikus cigányé.Sok mulatságos történet maradt fenn róla. 5. A ditrói állattartás rendje . Ditróban az állatot félszilaj módon tartották: nyáron szilaj, külterjes, télen kezes, istállós tartással.Nyáron az állat a havason volt, a legelőn csordában kereste meg táplálékát. Pásztorok őrizték. Télen istállóban élt, jászolból evett csinált takarmányt, amit a gazdája adott elébe. Eszerint a ditrói állattartás tárgyalását is két természetes fejezetre oszthatjuk az évi tartásrend menete szerint: a. havasi legeltető állattartás /nyár/ és b. istállós, kezes tartás /téJ/í A kettő között időben /tavasz és ősz/ és módban /nyári hazajáró csordás legeltetés, őszlők/ átmenetek voltak, amelyekről szintén 3e sz szó. a. Havasi legeltető állattartás /nyár/. Amint a fü kiserkedt, s a tavasz meghozta a meleget, a
