Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
ifj. Kodolányi János: Adatok Vajszló lótartásához
ti a szót a legelőn. Ha nem akarja érteni, akkor az Imre bácsi /bot/ odaugrik az oldalának. Mind nem lehet megfogni. A csikóst sem várja meg.Szokták hozni az öregek az abrakos tarisznyát. Mutasztották neki, akkor odament. Ha nem volt benne kukorica vagy zab, aKkor nem ment oda. A 80-as, 90-es években s még a század elején is szokás volt a lovak éjszakai legeltetése. A munkásló, ha nem dolgozott, nappal a csikós előtt volt, éjjel meg ment külön legelni. Mikor megjöttek a mezőről, fogtak ki, megvacsoráltak, aztán mentek ki legeltetni. A csikókat nem hajtották ki,csakis a munkáslovakat.Éjjel legeltek, nappal dolgoztak, legeltettek, mert nem igen volt mit adni nekik, meg ha volt is, azt addig nem fogyasztották. Akik legeltették őket, lovászoknak hivták. Éjjel ugyanis nem a csikós, hanem a ló gazdája volt a lovakkal. Az voltapásztor, aki jobban ráért. Este megjöttek a munkából, pihentek kicsit és mentek. Leginkább azonban a gyerekek és az öregek sorából kerültek ki a lovászok. Reggelig jóllakott a ló. Akkor mentek szántani, vagy ahova kellett. Éjjel rendszerint erdei tisztásokra jártak, nem a legelőre. Jó darab füves helyek voltak, a marhák nem mehettek oda, csak a lovak. 6-8-10 pár ló fért el rajtuk. Hatan-nyolcan összeálltak, és együtt legeltettek. Csak férfiak jártak. Akik kiálltak az iskolából, elmentek "a lovakkal. Sokszor volt tiz lovász is,nem kellett mindenkinek őrködnie, az őrök egy része alhatott. Volt, aki elment haza, és hajnalban ment a lóért. Voltak,akik kunyhót csinálta* az erdőben. Nagy tüzet raktak, hogy ne fázzanak, és a szúnyogok ne menjenek oda. Arra vigyáztak el ne szökjön, ne keveredjen az ágba, ne essen gödörbe. Az éjjeli legeltetés sok játékra is alkalmat adott a lovászoknak.Megtették, hogy kiájtak egy tököt, orrot, szemet csináltak neki, gyertyát tettek belé, és ugy mentek a többiek közé. Azt mondták, jön a tüzesember .Keave s emlékek maradtak a lovászok emlékezetében ezek az éjszakák. Sokszor elmesélték egymásnak, hej, pajtás, mikor lovászok voltunk, kijártunk G-örübe, Garázdába! Sokan
