Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

ifj. Kodolányi János: Adatok Vajszló lótartásához

lóháton mentek ki. Mikor reggel lett, felültek a hátára, és hazamentek. A legelő lovat nem szokták megkötni, zavarná,

s gátolná a legelésben. Az éjszakai legelőre hajtott ló lábát békóba verték, vagy nyűgbe tették. A békó vasból készült,6070 cm hosszú vaslánc két végén egy-egy zárható, a ló lábára illő vasbilincs. /1. ábra./ A községben már csak hallomásból 1. BéKlyó ismerik. A nyűgöt kenderkócbói szokta csinálni a köteles. 70-60 cm hosszú kenderkötél, végei kétáguak. Az egyik ágba fapöcök van húzva. Ezt áthúzzák a másik ágon, mikor ráteszik a ló lábára. A pocok megakadályozza a kötél kicsúszását. /2. ábra./ Egyes lónak a két első lábára tették a békót vagy a 2. Nyűg nyűgöt} aki két pár lovat legeltetett, egymás mellé állitotta őket, és a nyűg egyik végét az egyiknek a szélső első lábára, a másik végét a másiknak a belső lábára tette. A nyűgöt a21 zért készítették kenderkócbói, mert az puha. A durva kenderkötél ledörzsölné a ló lábáról a szőrt. Az éjszakai le-