Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

K. Kovács Péter: Farsangi ivó Borsodivánkán

- Ill kapcsolatos szokások, főleg pedig a falu társadalmának a farsangi ivóval kapcsolatos magatartása sokkal nagyobb fontosságú és tisztázandó kérdéssé avatják a farsangi ivók és jelentőségük vizsgálatát falvaink lakóinak volt társasösszejövetelei sorában, és azon tul életében, mint amilyennek azt eddig tekintettük. Tudjuk, hogy voltak az ivóknak különösen a mértéktelen alkoholfogyasztásból fakadó rossz oldalai is, de ha mélyebben megnézzük, és több szempontból is boncoljuk ezt a kérdést, a felnőtteknél sok esetben nem csupán a féktelen jókedv vagy a virtus, hanem a bufelejtés, gondüzés miatt torkolltak ebbe. + Borsodivánka neve - bár csak kb. 1.500 lelkes kis község - nem ismeretlen előttünk. Gyakran halljuk a rádióban, és olvassuk az ujságbaa. Ismertté tették a nevét szorgalmas, élenjáró termelőszövetkezeti dolgozói. Pedig a falu határa kicsi, alig több 2.000 k.holdnál. Nemrég még annak a fele is, - több mint 1.C00 k. hold - nagybirtok, a Prónay családé volt. Borsodmmegyei község: Mezőkövesdtől 15, Szentistvántól 8 kmre fekszik, a megyének Heves megyével szomszédos délkeleti határterületén. 1807-ig Heves megyéhez tartozott Ivánka néven. A helybeliek és a környékbeliek közül éppen ezért sokan még a mai napig is "Kisivány" néven nevezik, megkülönböztetésül a múltban szintén Heves megyéhez tartozó Nagyiván községtől. Lakói katolikusok. A többség régen és ma is földműveléssel, állattenyésztéssel, fuvarozással, napszámosmunkával foglalkoziK. Szőlőjük nincs, és nem is volt, igy boruk sem. Pálinkát ittak, most is azt szeretik. A megélhetés nehéz, a kenyérkereset lehetősége szintén, ezért a lakosság legtöbbjénél a vele járó gond, baj nem hiányzott: ha szerét tehették feledtek, különösen a fiatalság. Eleinte ingyen rendezhetett nyári mulatságot a fiatalság a nagy kocsma mellett. Később, 1901-ben egy bucsu alkalmával hozták be, hogy engedélyt kellett váltaniok. Ekkor,