Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
K. Kovács Péter: Farsangi ivó Borsodivánkán
ettől az időtől kezdve mentek ki, jártak ki a falu szélére,a gyepre táncolni, hogy ne kelljen fizetniük. Nyári mulatságot majdnem minden vasárnap tartottak: félnapos vagy féléjszakás volt. Tamburáztak a legények, vagy hermónika szólt, - ha volt. Esetleg Poroszlóról hozattak fúvós okat. Csárdást táncoltak , mást nem is nagyon ismertek. "Amikor aszt begyütt az engedély, attól kezdve lett a bál." A borsodivánkai fiatalság szeretett vigadni, és jól tudott táncolni; ma sem rest. A nyári mulatságok, a vasárnapi és ünnepi bálák is népesek voltak, s azok ma is. Mindet felülmulta azonban a három napig tartó ivó farsangkor. Az első világháborúig minden évben rendszeresen megtartották, s az év legnagyobb eseményei, ünnepei közé számitott.^ Később a 20-as években is volt ivó, de nem rendszeresen, és az idősek elbeszélései szerint meg sem közelitette az ő idejükbelit. Adatközlőm szerint az ő legénykorukban, a századfor dulón, az 1900-as években az ivó három napig tartott. Két ivó volt: kis ivó meg a nagy ivó . A kis ivóba mentek a kislegén yek , a 16-17 évesek és a hozzájuk illő serdülő lányok. 18 évtől 24-ig a nagy ivóba mentek a legények, s odamentek az eladólányok is. Ide mentek a fiatal házasemberek és a vigmenyecskék is, akik szerették, ha megtáncoltatták őket. Értük a legények fizették meg a 10 fillért, ha bevitték őket egy táncra az udvaron le3ő k közül. A kísérők a leányokkal nem mehettek be az ivóba, nem ugy mint a bálban, vagy más mulatságon. Csak lesők mentek a fiatalokon kivül, rendszerint menyecskék. A lesők az udvaron álltak, nem mehettek be, csak ha táncra bevitték őket. Farsang előtti csütörtök este, kövércsütörtök ön este a Zeizler-féle nagykocsmába mentek a legények valamennyien. Ott határozták el, hogy hol legyen az ivó. Ekkor választottak maguk közül egy bírót, két láncmester t meg egy kulcsár t. Ugyanekkor határozták el, hogy ki mennyit fizessen, honnan
