Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Nagy Czirok László: Házásók

Befelé meg arra figyelt, amit a lyuk száján a végrehajtó , a harmadik cinkostárs kiadogatott. Az átvett holmikat a háta mögött garmadába rakta. A végrehajtó bajt be a lyukon. A szobában vagy kamrá­ban általában csak sötétben dolgozhatott, de ha az ab?.akot vánkossal vagy dunnával betömte, gyertyát is gyújthatott. C volt a legveszélesebb helyzetben, mivel a gazda vagy háznépe könnyen, rányithatott, s ha betámasztotta is az ajtót, köny­nyen befeszithették. Előfordult, hogy munkája közben lefü­lelték, vagy társaival együtt megsörétezték. Igy jártak a századforduló idején egy halasi városszéli gazdag özvegyasz­szony házásói is, mivel - bár a kinézer jó tájékoztatást a­dott - a tett éjszakáján látogatóba érkezett fivérét előér­zetből a tiszta-szobában hálatta fegyveresen. Ez a házásók munkájára idejében felfigyelt, s készenlétbe helyezkedett. A megugrott házásók sörétes ábrázatukkal hamarosan kézre is ke­rültek. A házasok az összeszedett holmit együttes erővel ko­csira rakták, vagy gyalogsorban vitték egyenesen az orgazdá­hoz vagy más megbeszélt helyre, aztán elosztoztak. Néhány horogra került banda vallomása szerint a vég­rehajtó két részt húzott . A kinézert -ha sikerült a dolog -, a vele előre kötött egyezség szerint többnyire készpénzzel jutalmazták. De akkor is kapott kisebb fáradsági dijat, ha megugrasztották őket, vagy a vállalkozás bármi okból nem si­került. Munkájuk végeztével még a helyszin közelében - vagy,ha kocsival voltak - a kocsijuknál a szerzett egy­s másból be­lakmároztak, hogy könnyebben és vigabban kocsikázhassanak, vagy talpalhassanak az előre megbeszélt helyre, többnyire az orgazda tanyájáig. Szervezetük inkább alkalomszerű, de mivel a házásók többnyire a fentebb már emiitett pásztoréletből kiszorultak­nak sorából kerültek ki, gyakori, hogy egy-egy banda éveken

Next

/
Thumbnails
Contents