Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Nagy Czirok László: Házásók

- loo át ugyanazokból állt, és a bandán belüli szerepük is állandóan ugyanaz maradt.Az egyes bandák tudtak egymásról,ha szorosabb kapcsolatot nem is tartottak. Működési területük a kínálkozó alkalom szerint változott,de nagyjából állandó volt, és nem térj eut ki egy megye vagy több vármegye területére,hanem csak egy-egy nagyobb város vagy kisebb falu határára és főleg annak tanyavilágára. A házásóknak - ha nem is állandó jelleggel - de volt valami leplező foglalkozásuk, viszont a jövedelmük nagy részét a hásásások alkalmával elemelt dolgok, illetve az azokért kapottak képezték. A házásók felderitője, a kinézer még a házásóknál is lecsuszott

aob dologkerülő volt, de ügyes, bőbeszédű, minden hájjal megkent, aki jóformán 1lyen és hasonló "munkákból

H élt. A banda orgazdája rendszerint valamennyi földdel és mindig tanyával is rendelkező, s kapzsiságában és a gyors meggazdagodás reményében a nem igaz utat választó ember volt. Utolsó házásók a halasi határban a századforduló titán: Komive

s János, kit "engedély nélküli iparága" szorgalmas gyakorlásáért, a falbontásért neveztek el igyj Kádazó Ferkó, aki falbontással nem igen vesződött, ehelyett inkább a tanyák nádfedeleit bontogatta ki. Az ő neve is mesterségéhez igazodott. Az 1919. év végén és 1920-ban az önként vállalkozó fegyveres polgári személyek, mint rendfenntartó erők szorongatásai folytán ők is elrebbentek a tájékról. Nagy Czirok László Jegyzet 1. Gózon István népköltő /nagyapám/ Baski Gyuri c. verséből. Baski kunszentmiklósi hires neves lovasbetyár volt,kire a versiró, mint pandúr az 1860-as évek elején a szanki pusztaházban, a pusztabiróéknál az esti órákban rabkisérés alkalmával váratlanul nyitott rá pandurtársával, mert a ku-