Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Nagy Czirok László: Házásók

vitték. A házásást rendszerint három személy hajtotta végre éjjel fegyveresen - a tanyabeliek első álma idején,ha alkalmas szél fujt. A házásóknak akkor volt kedvező a szél, ha a tanya elejének szembe fujt, mert a tanyát mindig a hátulján ásták ki. Ha tehát a tanya a dűlőn pl. fel-alá volt véggel,3 az elejével nyugatnak nézett, akkor erősebb nyugati széllel láttak munkához. Igy a kutyák sem füleltek rájuk, s ha mégis előfordult, vagy a gazda felneszel

t, szél alá könnyebben megugrottak. Ha kémjük mérges vagy neszes kutyákról adott jelen tést, akkor először a szél felőli irányból közelitették meg a tanyát ugy, hogy attól párszáz lépésnyire zsiron pirított tarhonyát szórtak el, melynek szaga a kutyákat a házásásra kedvező irányba csalta ki a tanya udvaráról. A házásók szerszánja ásó meg kapa volt.Ezekkel láttak munkához sötét éjszaka idején, mikor a tanyabeliek első álmukat aludták. Csak olyan tanyában próbálkoztak, amelyben legalább két szoba volt, s melynek berendezéséről megbizott kémjük, a kinézer már pontos leirást és jelentést adott, A tanya hátulján, a föld szine iránt s attól felfelé mintegy félölnyi magasságig ásták ki a falat,hogy a támadt résen az elemelendő holmik kiférjenek. Többnyire csak olyan dolgok iránt érdeklődtek, melyek könnyen elemelhetők voltak: toll, ruhanemű, sertés cók-mók

._De megtörtént, hogy gabonafélét, lisztet, bort, pálinkát is elemeltek, kivált ha kocsival voltak. Kocsijukat - ha volt - a tanyától mintegy féldülőföldnyire állitották meg. Házásás közben az egyik cinkostárs, a figyelő a kocsi felé féirébb állva neszelt, hogy nem fenyegeti-e őket valami veszély. A másik, a fülelő a lyuk szájánál térdelt, s kétfelé is fülelt: olaalra azért, hogy nem lát-e,vagy hall-e vészjelt a figyelőtől, ami oda-iábujjhegyezésb

ől, vagy ha a veszély nagyobb volt, füttyentésből, esetleg sipolásból állt.