Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Banner József - Mester György: Eleki német gyermekdalok, mondókák és szöveges játékok

hogy a népnyelvi szövegek népi eredetűek, az irodai mi nyelvűek nem azok. Ilyen bizonyiték azonban nincs, sőt több esetben a fordítottja igaz* A nyelvi szigetek, mint amilyen az eleki is, hajlamosak arra, hogy ne irodalmi, hanem tájnyelven énekeljenek, sőt az irodalmi formában kapott szöveget is lépésről-lépésre, nemzedékről-nemzedékre tájnyelvivé teszik* Sz a gyermekdalok esetében fokozottan érvényesülhetett, mert a gyerek eleinte csak a dialektust ismeri. De ezzel az esetleg importált szöveget már magáévá is tette, népi közkinccsé, s elsősorban ez a lényeges. Azt bátran leszögezhetjük, hogy a tisztán tájnyelvi szövegek eredetüktől függetlenül is a népi kultúra részei, ha tetszik: népdalok. A keverék-nyelvezetüek /irodalmi - népi/ esetleg azt mutatják, hogy egy nem nagyon régen kapott, még teljesen nem asszimilált, de már lényegében népivé vált szöveggel van dolgunk, lm ez nincs feltétlenül igy. Sürün tapasztaltuk, hogy az, a— ki először tisztán dialektusban mondta a szöveget, ha lejegyzésre került a sor, irodalmi szavakat igyekezett belekeverni, sőt többen voltak olyanok is, akik szegyeitek a maguk parasztos beszédét, s kinosan igyekeztek "irás szerint" beszélni, így csúsznak bele szövegeikbe néha - az irodalmi nyelv szemszögéből nézve - grammatikai hibák is. A fent mondottak azt is jelentik, hogy a túlnyomórészt vagy tisztán irodalmi nyelvű szövegek sem feltétlenül külső eredetűek. Tehát minden messzemenő következtetés levonásának szándéka nélkül álljon itt ez a néhány számadat. A közölt szövegek közül A szövegekben túlnyomórészt hangsúlyos ritmus érezhető. A 3 ós 4 ütemű sorok a leggyakoribbak, s elég sűrű ezek váltakozása is: többnyire ugy, hogy egy nyújtott ritmusú sorra következik egy szaporázó ritmusú, illetve egy 3 üteiiütisztán tájnyelvi kevert nyelvezetű túlnyomóan irodalmi 36 9 7