Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)
K. Csilléry Klára - Kallós Zoltán: A gyimesi csángók "szullái"
szépen egymás mellé a zavarákat, amelyek már rövidebbek voltak, mint az ágasok. Egy tiz személyes szullához kb. 3-3 és fél méter hosszú zavarákat kell vágni. Az ágasoknak ennél másfél vagy két méterrel hosszabbaknak kell lenniük. Egy 2530 személyes szullához 4-4 és fél méter hosszú zavarákat kell vágni. A szulla magassága általában 3,5-4 méter lett. A felállitgatott zavarák a gúzsnál feljebb értek egy kicsivel, és közrefogták a füstlika t, ami a szulla tetejében volt hagyva. A zavarák között csak akkora ajtót hagytak,hogy egy ember beférjen. Egyesek csupán belülről deszkalapot támasztottak neki, amit azonban hozzáértő ácsok csináltak, annak már rendes ajtója volt. Mikor a szulla elkészült, a zavarák között maradt hézagokat mohával bedugdosták. Azután fenyőágakkal körülfonták,majd embermagasságnyinál is nagyobb magasságig felföldelték. Ezután trágyával meghordták, hogy meleget tartson. Azon felül egy kisebb szakaszon némelyek még kérget is raktak rá, hogy ne ázzon be. De inkább csak a seggenülő szullát fedték kéreggel. Akadtak viszont olyanok is, akik zsindellyel fedték a hegyes szullát. Voltak, akik a földelés alá is kérget tettek, "ki hogy akarta" - mint mondják. Kivül a szullát a falától jó kétarasznyira körülárkolják, hogy a viznek lefolyása is legyen. A tüzet a kerek szulla közepébe rakták. Egy ponkra csinálták, hogy feljebb legyen, mint a fekvőhelyek, "hógy mindenkit süssön". A tüz két oldalán gerenda húzódott. A fekvőhelyek körben a tüz körül voltak. A kevés személyt befogadó szullákban a fal mentén feküdtek /lásd 4. ábrán/, az erdei döntőkn ek készült nagyobbakban lábbal a tüz felé és fejükkel a szulla fala felé /lásd 6. ábrán/. Az ágy alját megrakják szalmával, ha pedig ez nem lett volna, fenyőággal, csetényé vel és bundzsak kal, bizonyos mohafélével. Ezt hetenként ki szokták cserélni, mert a fenyőág a test melegétől és a tűztől hamar megszárad, és szúrja a testet. Éppen ezért inkább fehérfenyő ágát szokták ehhez felhasználni, mert azé nem olyan szúrós, mint a veresfenyőé . TTgy mondják, hogy a
