Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

K. Csilléry Klára - Kallós Zoltán: A gyimesi csángók "szullái"

a havasban. Ahogy a hideg beállott, azután csinálták a téli szullát

. Akad olyan idős adatközlő, aki ugy emlékezik, hogy nekik nem volt kaiibájuk a havasban, s ezért mindig szullában teleltek. Olyan szullát csináltak, hogy öten-hatan is elfértek benne /3-4. ábra/. A csángók a közelmúltban még er3. ábra 4. ábra dei munkák alkalmával is mindig kerek szullát emeltek, emlékezés szerint az utolsó ilyen 1954-ben készült. Hozzáértő ácsok 25-30 embernek való hegyes tetejű szullát is építettek /5-6. ábra/. 5. ábra 6. ábra A hegyes szullát akármilyen fából lehetett csinálni. Ha vastagabb volt a fa, felhasogatták zavarán

ak. A zavarának való fatörzsek 10-12 cm átmérőjűek, amit aztán kettőbe hasítottak. Amelyik fa azonban vékonyabb volt, azt minden megmunkálás nélkül használták fel, csak éppen az ágakat nyesték le róla. Legelőször három vagy négy ágas

t állítottak fel, majd a tetejére ráhúztak egy gúzst

. A gúzst több fenyőágból koszoruszerüen fonták össze. Az ágasokhoz támogatták sűrűn,