Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

K. Csilléry Klára - Kallós Zoltán: A gyimesi csángók "szullái"

szabb időre szóld hajlék különböző megjelenése, s a nyári és téli kerekkunyhók másféle megépítés és födés módja. z z z Gyimesen 8-10-15 hektár havasi legelője van egy-egy embernek. 3z lehet egy helyen, de két-három helyen is. Akinek nincs kaliba ja, ha szénamunkára mennek ki a havasba, szullá

t csinál arra az időre, amig ott vannak. Tavasszal megindulnak az emberek ki a havasba s aztán, ahol rájuk esteledik ott is hálnak egy-egy jó lombos fa alatt.

italvető

ben visznek amire szükség van, üst

öt és a kenyér mellé valót, amit itt kétségn

ek mondanak. Ha egy helyen többet időznek, seggenülő szullá

t, seggelő szullá

t csinálnak /l. ábra/. Ilyet egyedül nyárban volt szokás emelni. A seggenülő szullában nem lehet felállni j akárcsak a pásztorok verebes nevü alkalmatosságában. Alakja egyébként is Olyan, mint a verebesé,csak készítési módja különböző. Mindkettőt ugy lehet elképzelni, mint egy ház fedelét, de mig a verebes négy egymásba rótt gerendára van épitve, a seggenülő szullának nincs alapja, hogy hordozható legyen, és a szénamunka befejeztével elbontják, vagy esetleg ott is hagyhatják. A seggenülő szulla ugy készül, hogy két-két egymásnak támasztott fának a tetejére egy hosszabb fenyőrudat helyeznek, ezt azután kétoldalt zöld fenyőágakkal.

csetenyékkel megborogat,ják

, majd szénát raknak rá vagy pedig fenyőkéreggel borítják be, miként a verebest szokás. Valamilyen borítás mindenképpen szükséges, ugyanis mivel az ilyen tetőnek kis lejtése volt, "kicsi futása vót az ereszinek", enólkül beázott volna. A fedélnek való kérget tavasszal a legkönnyebb hántani, amikor "hámlik a fa". Megvágták a fakérget hosszában, 1. ábra