Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

TÖRTÉNETI ADATOK - Schram Ferenc: Népszokások Bereg megyéből

nyok fonással töltik el az időt, s hogy ez némi szórakozással legyen Összekötve, egy-egy háznál egybegyűlnek. Van aztán az ilyen helyen zaj, kedélyeskedés. A legények is begyülnek. A leesett orsót gyorsan felkapják s a leányzónak ki kell váltania egy-egy csókkal. Nem tudom: szive sen adj a-e az ily váltságot, de azt sem hallottam, hogy valamelyik haragudott volna érette. Majd belekezdenek egy-egy mesébe, melyet a többi figyelmesen hallgat. Azután szöszmaradékból "papot" csinálnak kettőt s meggyújtják őket, a ha az igy kiábrázolt két alak összefut, a leány, kié a szösz volt, férjhez megy akkor télen. Az sem ritka, hogy a dévaj legények magsózzák a gussalyon levő szöszt vagy meggyújtják. 7an Is astán sikoltozás, átok, trágár kifejezés, mintha azt akarnák bizonyítani, hogy nagy szüksége van a magyar népnek az erkölcs nemesítő egyesületre. Majd "maskurát" öltöztetnek. A legény felöltözik leánynak, a leány meg legénynek a ugy mennek házról házra. Arczukat bekormoszák, vagy papírral takarják el, hogy fel ne ismerjék őket* lfamelyik meg kecskések öltözik ügy, hogy subája két ujjába dugja lábait, & négy-kés-láb megy a szobába. Van is rímüldösés, huzódozás ós kaozagás a laskarán. Most már a csendőrök ezt sem ta/24/lálják valami szép cselekedetnek é3 erősen tiltják a aaakurálkodást. Nagyon helyesen teszik! 5. galáka. A tiszaháti magyar nők nagy szeretettel űzik a vászonszövést s e tekintetben oly tökélyre vitték miszerint a hires székely asszonyokkal is versenyezhetnek. Még a legszegényebb is igyekszik szöszt szerezni télére, melyből aztán ügyes fonó fonalat készit. A fonalból aztán saját kezével- szövi meg a vásznat, melyből - fehérités után - lábravaló, ing készül a gazdának, a vastagabbakból meg kendő, lepedő és zsák lesz. Bldalolhatja a tiszaháti magyar legény bátran, hogy: "Barna leány fonta-varrta, szép ing, gatya lobog rajta".