Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)
TÖRTÉNETI ADATOK - Schram Ferenc: Népszokások Bereg megyéből
Bgy-egy jómódú gazdasszonynak aztán annyi szöszbelije összegyűl, hogy nem képes megfonni. Mit teszén tehát? Összegyűjteti egy estére házához a falu összes női nemen levőit az un. "kalákába", hol aztán a jókedvű leányok vig dal mellett pergetik az orsót s ugy-ugy megsegitik a háziaszszonyt a majdnem reggelig tartó fonással, hogy alig marad valami szösz a ház körül. A kaláka rendesen azzal dij az tátik, hogy a megsegitett bált tartat a fiatalság részére. TJtóbbi időben ilyen bálért egyes élelmes tiszttartók még potya napszámosokat is kapnak, a mi annak bizonysága, hogy népünk sokra becsüli a mulatságot. 6. Fonalmosás . Mikor a fonással készen van a tiszaháti magyar aszszony, szapulóba teszi a fonalat s másnap kezdődik a nagy mosás. Ezt nem pénzért teszik egymásnak, hanem csupa jószívűségből, no meg egy kis itókáért. A mosató asszony összeszedeti a komámasszonyokat s a mosás után ugy elitatja őket, hogy a máskor ugyancsak komoly fehérnép gajdolva, lánykorukban tanult dalt dúdolva járják végig az utczát, a mi mindenesetre komikus szokás. 7. Tynkültetés. A tyukültetésnek is meg van náluk a czeremóniája. Addig senkinek sem adnak tojást kölcsön, mig maguk sem ültettek, azt vélvén, hogy a kölcsönadás által szerencséjüket adják oda. üjholdkor nem ültetnek tyúkot, mert azt hiszik, hogy az ilyenkor ültetett tyúk kikelt csirkéi elpusztulnak. A tyúk alá rakandó tojásokat kalapba, vagy sapkába teszik s ugy rakják alá, hogy a kikelendő csirkék között minél több legyen a kakas-féle, mert ezt drágábban veszi a zsidó. 8* Aratás. Az aratás - bár terhes foglalkozás, nagy örömmel teljesíttetik a tiszaháti nép által, kivált ha bőven fizet az el/24 T /vetett mag. A templomban is hálaadó isteni tisztelet tartatik s az uj kenyér zsengéjéből úrvacsora osztatik ki. Mikor egyes birtokos aratása bevégződött, az aratók a szép kalászokból koszorút kötnek s ezt kipántlikáz-
