Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

TÖRTÉNETI ADATOK - Schram Ferenc: Népszokások Bereg megyéből

ba", melyből a bútorok nagyobb része ki van rakva* összegyűlnek és csakhamar megzendül a bánatos ének; Kihűlt a kebel, kialudt a sziv, mivel az TJr szólott* Teritőn nyugszik csendesen a halott! Ezt nevezik virrasztónak, a mi lényegileg véve szép szokás lenne, ha azt is igaz őszinte részvét hozná létre. De sajna! Az a résztvevős csak burok, mely a kivánságot /!/ takarja el. Az egybegyűltek javarésze csak azért megy a halottas házhoz, hogy tele egye-igya magát. Mikor ugyanis egy néhány éneket elzengenek, oszlani kezd a szomorú érzelem. A házhoz tartozók idősebbje sőld butykost, vagy üveget vesz elő, mely sorról-sorra halad, hogy megáztassa az éneklésben száradó gégéket a benne levő jó folyadékkal. Csakhamar észrevehető lesz a hatás. A fülek melegedni kezdenek és a mulandó dolgokról áttérnek a napi eseményékre. Előveszik elsőben is /17/ az annyira divatos politikát. Kezdik a kormányt birálgatni, emlegetik az adót, az ártért. Majd a községi ügyekre térnek át. Megbeszélik illő bölcsességgel az ügyes-bajos dolgokat, keresve a bűnbakot, a kire rátolhatják a felelősséget a nem rendesen folyó dolgokért. E közben ismét megkezdi körjáratát a bütykös, mely mint a bibliai özvegyasszony olajos korsaja, mindig tele kerül. A zaj nagyobbodik, kezdenek egymásba hepcziáskodni. Most már az éneklésre ritkábban kerül sor, mert mindenik első akarna lenni az ének kezdésében és sehogy sem tudnak szegeletre jutni. Most már az oly meghatóan kezdődött éneklés barombőgéssé fajul, és mivelhogy mindennek van vége, egyszerre csak beleunnak az éneklésbe is és hozzáfognak a "filkózáshoz" ott a boldogult ravatala mellett, ki nem tiltakozhatik a barbarizmus ellen... Általában nem tarthatjuk bizony ezt a virrasztást jó szokásnak, mert a szomorodott feleket még nagyobb költségbe verni s egy oly gyászhelyen éktelen ordítozást, kártyázást,