Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

TÖRTÉNETI ADATOK - Schram Ferenc: Népszokások Bereg megyéből

ta volna e jelenetet, bizonyára azt kellett volna hinnie, hogy ezek a leghalálosabban gyűlölik egymást, pedig hát épen ezzel mutatták ki, hogy mily forró szeretettel ragaszkodnak egymáshoz* A sok sóhajtás, általános hirbekeverődés után, az atyai belenyugvást is kinyerve, vógre egyességre lép a legény a leánnyal s felhatalmazást nyer tőle, hogy elküldheti a kérőt házukhoz. Ha a leány helybeli, könnyen megy a dolog. A legény elmegy a keresztapjához, vagy valamelyik - a teendőkhöz jól értő - ismerőséhez, s felkéri szószólóul. Ennek a neve kérő násznagy. A leendő násznagy aztán az estve eljöttével illően kiöltözve bekopogtat a leányos házhoz. Előbb beszélgetnek, holmi köznapi dolgokról, végre aztán a kérő előáll a mondókájával, mely ilyenformán megy: "A mennyiben Isten ő szent felsége mán kezdetben megmondotta vót, hogy hát, nem jó lészen az embernek egyedül lenni* és szerzett is nékie segítőtársat Éva anyánk személyében, tehátlan az igen tisztelt komám legénysorba került fia is megunta már a magánosságot, osztán szeretne egy hűséges segítőtársra akadni. Meg is akadt a szeme e háznál egy hozzáillő leányzón és felkért engem szószólójául, hogy ha a jó Isten, meg tisztelt komámék is ugy akarnák, adják oda neki a kedves leányukat Isten törvénye szerint feleségül és ha ez a jó szándék ós hajlandóság meg vagyon, adnának ki egy kendőt jeléül a részére." A háziak meglepetve vannak ez előadástól, mintha bizony semmiről sem tudnának, hanem hiszen ott a kiadó násznagy, megfelel az helyettük: "Nagyon furcsának tanálom, - mondja - hogy tisztelt komám uram épen ide vetődött az kérésével, a holott még eladó leány sincsen. Bizonyára ajtót tévesztett és nem tudja: kinél vagyon!" A kérő éppen nem jő zavarba a tréfás ganyolódásra. Yisszatromfol a kiadónak: "Mán ha az igen tisztelt komám ugy véleményezi, hogy nem jó helyen kereskedem, látni szeretném