Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)
TÖRTÉNETI ADATOK - Schram Ferenc: Népszokások Bereg megyéből
ben megnyilatkozik nála a magyar természet s nem igen kell biztatni, hogy haragosát megszidalmazza, sőt el is tángálja. Sajátságos szokása népünknek még az is, hogy könnyen engedi feleségét úrrá lenni házában. Egy ügyes, életreT a lő asszony a legkönnyebben hajthatja férje fejét járom alá. Kéztől ad neki pénzt is, mert a pénzes zacskó nála áll, azután meg az asszony adja ki számára a rendeletet, hogy mit dolgozzék, sőt legtöbb esetben még községi ügyekben is az asszonyi akarat érvényesül. Van oka félni a jó atyafinak, mert hiszen az asszony azzal bocsátja el hazulról, hogy "Oszt* baj legyek, ki is vájom a ken* szemét mingyán!** 1 Sajnálatos az is, hogy a vagyon szeretete megsemmisít náluk minden jobb érzést. Piu apára, testvér testvérre támad gyakran e miatt, sőt nem ritka az eset, hogy az osztozkodást egyik vagy másik vérével, /4 T / vagy életével fizeti meg, miről - fájdalom - a törvényszéki tárgyalások bőven tanúskodnak. IV. Keresztelői szokások /8 T / A keresztelő általában nem örvend ma már oly népszerűségnek népünk között, mint hajdanában, mikor a megkeresztelt világpolgár anyaszentegyházba való beiktatása rendesen nagy vigalommal, hosszantartó evés, ivással lett megünnepelve. Ma már alig találjuk nyomát az eféle ünnepélynek s talán egy-egy várvavárt elsőszülöttnél fordul még elő némi részben. Azt hiszem e szokás elmaradásának oka jó részt a nép elszegényedésében kereshető, de e mellett van ennek mélyreható erkölcsi oka is. Népünk ma már épen nem tekinti Isten áldásának a gyermeket. Ha van egy, kettő, a többire már ugy vágyik, mint H a haranglábiak az árvizre." Hogy a gyermek Isten áldása lenne, azt ma már csak kevesen szeretik hinni. Mióta az angyalcsinálás utálatos mestersége divatba jött, népünk erkölcsi érzéke meg lett mételyezve e tekintetben is. Nyűgnek tekinti a gyermeket és néha - egy-egy menyecske - meg nem engedett uton is szabadulni óhajt tőle, a
