Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Janó Ákos: A kender felhasználása, s gazdasági jelentősége Szatmárban

edénybe, azt jól megrázta, majd az edénnyel együtt a szoba egyik sarkából a másikba tette. Tavasszal ezt a magot a többi közé keverve elvetette /istvánffy Gy. 1894: 348./. 13. Kósa 1. 1942: 216. A Bakonyban a hiedelem szerint amelyik asszony húshagyó kedden hosszura metéli a levesbe való tésztát, annak a kendere tele lesz futókával /Káldy J. 1908: 284./. 14. Ugyanezt a szokást ismerjük Német-Prónáról is /Richter lí. I. 1898: 78./. 15. Yö.: Szendrey Zs. 1928: 33. Göcsejben a menyétet azzal igyekeztek elriasztani"a háztól, hogy fonást, csepüt, rokkát emlegettek neki. A menyét elment a háztól, attól tartva, hogy fonnia kell, "ettől pedig irtózik, mert nem ért hozzá" /Gönczi F. 1914: 214-215./. Az Alsófehér megyei románok is ugy védekeztek a menyéttől, hogy rokkát, szöszt és orsót tettek az istálló küszöbére. A hiedelem szerint, ha a menyét odament, fonni kezdett /Moldován G. 1898; 1039./. 16. Sebestyén Á. 1959; 105. 17. Általános szokás volt, hogy a mult században még mindenütt uralkodó nyomásos gazdálkodásból a kenderföldek kimaradtak, melyek a legrégibb időktől kezdve azonos helyen voltak. A hegyközi Nyiriben 1802-ben külön emiitik a kenderföldeket. 1826-ban a telek nagysága szerint osztották azokat a lakosoknak, amiért zsákot adtak az országnak. Komlőson is zsákkal tartozott a lakosság a kenderföldekért. A kenderföldek után az uraságnak járó zsákokat 1848 után pénzzel váltották meg /Balassa I. 1964; 42./. Kiskunhalason a 171II. század második felében a várost övező nádasok mellett osztottak kenderföldeket a lakosoknak /Nagy Cz.L- a, 2./. A Taktaközben a tagosításkor /1863/ a falvak közelében kaptak a lakosok kenderföldeket, minden telek után egy vékást /300 négyszögöl/. Szak a földek idők folyamán nagyon elaprózódtak, e-