Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Janó Ákos: A kender felhasználása, s gazdasági jelentősége Szatmárban

legtöbb falujában folyt a kendertermesztés. A cselédek is egyezségben kötötték ki, hogy bérükben kenderföldet kapjanak. Az asszonyok gondoskodtak arról, hogy télen elegendö vásznat készíthessenek /Prónay G. 1855: 69/. A század végén a Nyárád-menti falvakban a legszegényebb gazda is vetett legalább fél véka kendert. A gazdákhoz elszegődött zsellérek szerződésben fél vékás kenderföldet biztosítottak a gazdától bérük fejében maguknak /Gál I. 1896:188/. A mátraalj i palóc asszonyok a téli hónapok alatt minden szabad idejüket fonással töltötték. Ha az asszonynak sok gyeiteké volt és nem volt elég a kendere, pénzért is vett. Inkább egész nyáron nem evett szalonnát, hogy annak árát kenderre fordíthassa. Máskor kapálást, vagy más munkát vállalt egy-egy fej kenderért /Morvay J. 1956:61-62/. Kiskunhalason a kendertermesztés a városban és a tanyavilágban egyaránt általános volt, de a kendert csak kis mennyiségben termesztették. Minden család annyit vetett, amennyi házi szükségletére kellett és amennyinek a feldolgozásához elegendő munkaerő volt /Nagy Cz.L- a, 2./. 6. Csüry B. 1935: II. 359. 7. Sebestyén Á. 1959; 122. 8. A vászonruhák nagyarányú viselése és a vászonnemüek felhalmozódása más kendertermesztő vidékre is jellemző. Göcsejben az asszonyok saját ruháikat és az emberek fehérneműit maguk állították elő len-, vagy kendervászonból. A vásznat is maguk készítették, sőt festették is /Gönczi p. 1914: 643, 568/. Vászon fehérnemükben a kalotaszegi nők is igen gazdagon el voltak látva. Bogártelkén pl. a legszegényebb nőknek is volt 12-20 ingük. Az inget csak addig viselték, míg uj volt, amikor néhány mosásban már jól kifehéredett, piacra vitték eladni, s másikat készítettek elő /Jankó J. 1892: 86/. 9. Helyesen állapítja meg Gunda Béla, hogy a munkavégző em-