Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)
Janó Ákos: A kender felhasználása, s gazdasági jelentősége Szatmárban
tett mennyiségben mutatkozó visszaesésnek a nagyobb hasznot hajtó, könnyebb munkával járó mezőgazdasági növények térhódítása mellett legfőbb oka az áztatásra alkalmas vizek, tavak lecsapólása volt. Általában megállapítható, hogy a kendertermesztés a terület déli részén, az Ecsedi láp környékén csökkent legjobban, mig az Erdőhát és Turhát egyes községeiben az 1950es évekig alig vesztett jelentőségéből. Tiszacsécsén a Holttiszának /Halványnak/ a lecsapolása vetette vissza a kendertermesztést. E miatt már az 1930-as évek óta nem volt a falunak áztatóhelye. Volt idő, amikor Tiszacsécséről a tiszabecsi határba jártak áztatni. Iztatás közben a viz állását szinte naponként figyelni kellett, hogy nem apad-e, nem árad-e nagyon. A nagy távolság miatt sokszor csak ritkán nézhették meg az áztatóba hordott kendert, igy megtörtént, hogy a viz gyorsan megáradt és felvetette a kendert a Tisza-árból. A faluban a Holttisza lecsapolása előtt hirét sem hallották a gyári kendőnek. Azóta a gyári készítmények olcsóbbak is lettek és a lenkendők szebbek, tetszetősebbek is a vászonnál. A fiatalok véleménye szerint a kendertermesztéssel, fonással, szövéssel járó nagy munkát nem éri meg az a pénz, amiért a kész árut beszerezhetik. Az 1950-es években a lakosság 30-40 $-a már szivesebben vásárolta a gyári szőtteseket, a fonással-szövéssel mégis foglalkoztak, hogy a hosszú téli estéket eltölthessék. Leginkább azonban csak zsáknak, ponyvának, hamvasnak valót szőttek, a kendőket, abroszokat, konyharuhákat készen vásárolták. Hilotán az 1940-es évek előtt volt legnagyobb arányú a kendertermesztés, -azután fokozatosan csökkent. Ezidőben esett felére a termelés Tiszakóródon is. Fülesden, Turistvándiban és Kölesében az 1950-es években is termesztettek annyi kendert, mint az előző évtizedekben. Mindenki igyekezett saját szükségletét fedezni. A termelőszövetkezeti tagok is szakítottak ki háztáji földje-