Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Janó Ákos: A kender felhasználása, s gazdasági jelentősége Szatmárban

A KENDER FELHASZNÁLÁSA S GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE SZATMÁHBAN A kender nyugatázsiai eredetű növény, a Feketetenger környékéről a Balkánon át juthatott Közápeurópa tájaira.

1 Feldolgozása a magyarság egyik legősibb foglalkozása, ismeretét keletről hozta magával. Műszavainak egy része /kender, tiló, orsó, csepü/ bolgár-török jövevényszó nyelvünkben.

2 A honfoglaló magyarok ősi ruházatának, fehérruhájának anyaga a kender volt. A ruházati anyagok mellett kenderből készitették a hálókötéshez szükséges fonalat is. Termesztése ősidőktől fogva elsősorban az asszonyok munkája volt. Hazánkban igen korán elterjedt, termesztésének súlypontja az ország középső és keleti felére esik. A kenderrel való intenzivebb foglalkozást csak az 1880-as években, az olcsó gyári vászon megjelenése vetette vissza. A vasúthálózat kiépitése folytán fellendült a kereskedelem, s a lakosság aránylag olcsón beszerezhette az akkor hires lioni vásznakat is. Ez különösen a polgárosultabb vidékeken és a mezővárosokban rohamosan megváltoztatta a ruházkodás anyagát és formáját.^ Ennek ellenére a kendertermelés tekintetében még 1921-ben is a harmadik helyen álltunk Európában.

4 Még a XIX. század elején Magyarországon az általános férfi parasztviselet a rövid vászoning és vászongatya volt. A legfontosabb ruhadarabok a nőknél is vászonból készültek.*' így volt ez általában Szatmárban is, de mig az Alföld más részein a XIX. század második felében és a századforduló táján a paraszti mezőgazdaságnak a feudalizmusra jellemző fejletlen, önellátó jellege fokozatosan megváltozott, és ezzel párhuzamosan a paraszti viseletből a fejlettebb gyári készítmények lassan kiszorították a házi készitésü vászonruhákat, addig vidékünkön a kendertermesztésnek a mindennapi ruházati szükségletek kielégítése szempontjából egészen a fel-