Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Takács Lajos: Berki pásztorok a Kisbalaton szigetein

Még az 1777-es jobbágyfeleletekben a jobbágyok szigeti haszonvételeiről olvashatunk. "Béttyeink szárazon - vallják a jobbágyok^ - a szigeten kiyiil helyhez valők nincsenek, hanem a' Szigeten némelyeknek közülünk kinek fél, kinek egy szekérre valő vagyon, mellyeken sarjút nem lehet soha is kaszálni a földek sovánsága miatt"* Régebbi időben, pedig, amint egyes nyomok mutatják, állandó település is volt némelyik szigeten. Már Kuzsinszky is hirt adott arról, hogy a Nemzeti Múzeumban őrzött Bumyféle kéziratok följegyzése szerint pl. a Pogány szigeten "épületmaradványok és szótszórva kövek találhatók." Csalog József ásatásai középkori településről tudósítanak, s ugyanakkor a szigeten középkori temető nyomaira is bukkantak. Bgy másik szigeten, a Vár szigeten pedig egy kisebb, sánccal körülvett erőd nyomai tűntek elő. Bérlés a szigetekre Mindenesetre az tény, hogy a szigeteket a parti lakosság régtől fogva használta, - nehéz időkben menedékül, erősségnek, máskor legeltetésre vagy kaszálóul - és a földek úrbéri szétválasztása után ezek is uradalmi használatba kerültek, amikori s a jobbágy lakosság onnét kiszorult és a száraz területeket uradalmi csordák, fókák lepték el. A zalai parti szigeteken csak marhalegeltetésre emlékeznek, mig a somogyi parton megoszlottak a nyájak. A vörsi Hegedűs János /57 éves/ szerint pl., aki apjával és Öregapjával, akik réti pásztorok voltak, sokat járta a berket, az első világháború körül a következő volt az állatok megoszlása: "a Simon szigeten szilaj tehenek voltak, a Pogány szigeten egy fóka tinó bivallyal keverve. Nyiresen egy fóka bivaly, egy fóka tehén, két fóka disznó. Endesen egy fóka rideg marha. A csikóakolnál a Vár szigeten volt egy fóka csikó. Tüskés szigeten egy fóka disznó." A bivalytartás azonban elenyésző volt a marhatartáshoz képest. A zalai parton disznókat az erdőkben, a majorok